Először is elfeledteti a lényeget, hogy Európában nincsenek háborúpártiak néhány gyakorló elmebetegen kívül. A vita nem béke és háborúpártiak között folyik, hanem azon, hogy vajon hogyan lehet megállítani Putyin eszement invázióját Ukrajnában. Fegyverekkel, vagy tárgyalásokkal? És ha odaadjuk Moszkvának Ukrajnát az vajon elég lesz neki? Ott megáll? A Krím-félsziget elfoglalását követően Nyugat a tárgyalásokat választotta annak ellenére, hogy tudták, a megmaradt ukrán területeken váratlanul 50 ezer „önkéntes” jelent meg, hogy segítse az orosz kisebbség harcát. Hosszú-hosszú diplomáciai erőfeszítések után 2014. szeptember 5-én aláírták a minszki jegyzőkönyvet. Ez egy tűzszüneti megállapodás volt Ukrajna, illetve a szakadár oroszbarát, nemzetközileg el nem ismert de facto államok, a Donyecki Népköztársaság és a Luganszki Népköztársaság között. A felek persze nem nagyon tartották be a leírtakat, hogy ki lőtt előbb, az pedig besorolódott, a tyúk vagy a tojás problémakörbe. 2022-ben pedig elindultak az orosz reguláris erők, de egyáltalán nem a vitatott területek felé, hanem egyenesen Kijevet vették célba, vagyis egész Ukrajna szívét. Ezek után ki az a tökkelütött politikus, aki elhiszi Putyinnak, hogy van arra bármiféle garancia, miszerint megáll Ukrajna határainál, ha már elfoglalta azt. A lengyelek, csehek, észtek, lettek, litvánok, moldávok biztos nem. Szerintünk Orbán Viktor sem hiszi, hiszen akkor miért fegyverkeznénk, miért kötöttük meg a svédekkel az újabb Gripen szerződéseket.