Kétségtelenül sok helyen aktualitását veszítette a tavalyi 56-os Orbán-beszéd. Például mindjárt a köszöntésnél gond lenne. A lengyelek valószínűleg már nem jönnének el egy Orbán-beszédre, így az ő köszöntésük azonnal ugrik.
Aztán szegény közszolgálati cenzorok például mit kezdhetnének azzal a múlt évi gondolattal, miszerint jól dönt az, aki harcol a függetlenségéért.
Mi, magyarok jól döntöttünk. Protestáltunk, felegyenesedtünk, fellázadtunk és harcoltunk. Szabadság a rabsággal szemben, függetlenség a megszállás ellen.
Az ukránok most ugyanezt igyekeznek csinálni, mégsem tetszik nekünk. Olyannyira nem, hogy fúrjuk az oroszok elleni szankciókat és nem engedünk területünkön keresztül fegyvereket szállítani az ukrán honvédőknek. Eddig a király ebben a témában kétségkívül Dömötör Csaba parlamenti államtitkár volt, akinek semmilyen kifogása nem volt azzal az orosz felvetéssel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag Kijev feltétel nélkül adja meg magát az őket gyilkolóknak. Sőt ezt a gondolatot kinevezte, Moszkva tárgyalási nyitottságáról szóló bizonyítéknak. Ha jól értjük Dömötör Csabát, akkor az 56-osok is akkor jártak volna el helyesen, ha ripszi-ropszi megadják magukat és térden csúsznak a megszállók előtt. Erre az utóbbira azért van szükség, mert egy ukrán karmestert saját otthonában lőttek agyon az oroszok, miután nem volt hajlandó bazseválni nekik egy propaganda eseményükön.
