A legérdeklődőbbek – a beszédet meg-, vagy abba belehallgatók százalékos arányát alapul véve – a 60 év felettiek (28 százalék), a diplomások (29 százalék), a kizárólag kormánypárti sajtóból tájékozódók (30 százalék), illetve a kormánypárti szavazók (27 százalék) voltak. Érdekesség viszont, hogy szintén a kormánypárti táborban viszonylag magas azok aránya is, akik egyáltalán nem is hallottak az eseményről (23 százalék).

A beszéd megítélésének kérdésében – ezt már csak azoktól kérdeztük, akik legalább szalagcímek szintjén hallottak a beszédről – kiegyensúlyozottnak nevezhető a közvélemény, bár inkább a kritikus hangok vannak relatív többségben: a teljes 16 év feletti népesség 22 százaléka szerint gyengébb volt a beszéd a miniszterelnök korábbi hasonló beszédeinél és csak 14 százalék szerint volt az idei jobb beszéd (38 százalék szerint ugyanolyan volt, míg 26 százalék nem tudja megítélni a kérdést). A kormánypárti táboron belül mérsékeltnek mondható a lelkesedés: 33 százalék szerint volt jobb a beszéd a korábbiaknál, míg 46 százalék szerint ugyanolyan volt, mint a korábbiak (csak 2 százalékuk értékelte gyengébbnek).

A beszédről legalább szalagcímek szintjén értesülők táborának többsége (55 százalék) nem tudott/akart konkrét elemet kiemelni a beszédből az erre vonatkozó szabadszavas kérdésünkre válaszul (“Ki tudnál emelni egy kulcsgondolatot a beszédből?). Az érdemi válaszok között a 2 és 3 gyermeket nevelő anyák SZJA-mentessége emelkedik ki az említések közül (19 százalék), ezen kívül csak az általános “hazudozás, ígérgetés„ választípust mondták viszonylag sokan (9 százalék). A beszéd további konkrét elemét, mint például az “Ukrajna nevű terület” szófordulatot, a Pride betiltását, a nyugdíjasokra vonatkozó áfa-kedvezményt, a Soros-hálózatot, vagy a gazdasági áttörést csak 1-2 százaléknyi válaszadó említette.