A legutóbbi időkig úgy gondoltuk: a fiú- és lánycsecsemők egyforma adottságokkal, képességekkel jönnek a világra. A két nem viselkedésében, értékeiben, érdeklődésében mutatkozó különbségeket a neveltetés, a különböző társadalmi elvárások számlájára írták.
Ma – a genetika és az agykutatás csodálatos fejlődésének köszönhetően – egyre inkább nyilvánvaló, hogy a két nem közti eltérésnek számos genetikai oka is van, sőt a kutatások azt bizonyítják, hogy a férfi és női agy nemcsak működésében, de szerkezetében, struktúrájában is jelentősen különbözik egymástól. A két nem közti alapvető különbségekből természetesen nem következik az, hogy bármelyik nem különb, netalán magasabb rendű a másiknál.
Férfi és nő más értékrend, más fontossági sorrend, más elvek szerint szemléli a világot. A férfi agya rendszerez, strukturál, „fiókokba zár”, a szabályszerűséget, az ok-okozati összefüggést keresi. A női agy globálisabban, átfogóbban érzékeli, és az emberi kapcsolatok minőségén keresztül értékeli a világot. A férfi értékrendje siker- és eredménycentrikus. A siker mutatói pedig az elért hatalom, a státus, a pénz, az üzleti haszon, a versenytárs felett aratott győzelem. A nők számára általában fontosabbak a kapcsolatok, a népszerűség, a hasznosság érzése, mint a magas rang vagy a siker.
Ez a kép persze nagymértékben leegyszerűsített. A valóságban minden ember más és más, többféle férfi- és nőtípus különféleképpen válaszol az élet kihívásaira.

Mr. és Mrs. Manager a munkahelyen

Miközben a férfiak számára a siker a dominanciát, a hierarchiában elfoglalt helyet jelenti, addig a nők a szakmai sikert is összekapcsolják személyes kapcsolataik minőségével. Nem az elért pozíció alapján értékelik önmagukat, hanem aszerint, hogy mások – főként az általuk szeretett és tisztelt személyek – hogyan értékelik őket, és számukra munkahelyen is nagyon fontosak a személyes emberi kapcsolatok. Azokon a posztokon, olyan munkahelyi környezetben érzik igazán jól magukat, ahol az emberismeret, a kapcsolati készség előnyös adottságnak számít. A legjobb humánerőforrás-menedzserek a nők közül kerülnek ki.
Ám még a világ legfejlettebb országaiban, például Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban is minden területen kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak. A nők ugyanis, ha alkupozícióba kerülnek, gyakran önmaguk ellen dolgoznak. Ha tetszik nekik a betöltendő munkakör, ha szeretik munkájukat, kevesebb fizetéssel is beérik, és jóval kevésbé harcolnak a fizetésemelésért, az előléptetésért. Ha beosztásukkal vállalati autó is jár, akkor kisebb, olcsóbb kocsival is beérik, hiszen az számukra közlekedési és munkaeszköz, nem pedig státusszimbólum. (És persze a kisebb autóval könnyebben lehet parkolni.)
A két nemnek alapvetően különbözik a pénzhez való viszonya. A férfiak szemében a siker és a pénz szorosan összefügg, mivel a fizetés, a jövedelem mennyisége a siker jelképe is. A nők számára a pénz nem jelkép, hanem eszköz, mellyel életüket – és a hozzájuk közel állók életét – szebbé, jobbá, könnyebbé vagy biztonságosabbá tehetik. A férfiak szeretik felhalmozni, befektetni a pénzt, a nők meg sokkal inkább költeni, és csak addig tartalékolják, ameddig azt biztonságérzetük kívánja.
A férfi és női menedzserek erényei és gyengéi is különbözők. A menedzserlét egyik legfontosabb momentuma az, hogy a menedzser dönt. A nők azonban más módon jutnak el a döntésekhez, mint a férfiak. Előtte több kérdést tesznek fel, több tényezőt vesznek figyelembe. Számukra fontosabbak a személyes, emberi összefüggések, a morális szempontok. Ezeket a legtöbb férfi – mint lényegtelen, pénzben, haszonban nem mérhető tényezőt – félresöpri, elhanyagolja. A nőknél a döntéshozatal folyamata hosszabb, nehezebb és bonyolultabb, a döntés maga viszont rendszerint átfogóbb, kiegyensúlyozottabb, mint a férfiaknál.
A nők megértik, megérzik a beszéd, a viselkedés mögött húzódó indítékokat, motivációkat, ezért jobb hatásfokkal jósolják meg a várható eredményt, előre érzékelik a felmerülő problémákat, és képesek megelőzni vagy legalább mérsékelni azokat.
A munka világában, ahol még döntően a hagyományos férfihierarchia uralkodik, a nőnek, aki karriert akar befutni, – ma még – meg kell tanulnia férfi módon viselkedni. Könnyebben ér el sikereket, ha férfiasabban öltözködik – ezért olyan elterjedt az üzleti világban az öltönyhöz némiképpen hasonlító kosztüm –, ha kevéssé festi, és alig illatosítja magát. (Az erőteljesebben festett, illatfelhőbe burkolódzó, hangsúlyosan nőies nőt legfeljebb titkárnői beosztásban látják szívesen.)
De nem csak a külsőségek számítanak. A pozícióra törő nőnek háttérbe kell szorítania személyes kapcsolatait, családját, barátait. Nagyobb agresszivitásra, erőteljesebb önérvényesítésre van szüksége. Több kockázatot kell vállalnia. Meg kell tanulnia részt venni a munkahelyi harcokban, taktikákban, becsülni a hatalmat, és kevesebbet törődni a népszerűséggel. Bizonyítania kell, hogy ér annyit, mint egy férfi. Sőt a legtöbb menedzsernő úgy gondolja, ahhoz, hogy elfogadják, elismerjék, felül kell múlnia a férfiakat. Ezért aztán még többet vár el önmagától, és gyakran a szükségesnél is többet teljesít.
Ha a férfias értékek és jellemvonások a nőt segítik abban, hogy karriert fusson be, a jellemzően női értékek és mentalitás viszont igen sikeres vezetővé tehetik. Az ugyanis igen alkalmas arra, hogy a nő egy szervezetet hatékonyan, harmonikusan, jó hangulatú csapatszellemben irányítson. A férfi számára a hierarchiában elfoglalt hely, a csapaton belüli verseny gyakran fontosabb, mint a csapat teljesítménye. Ott, ahol a vezetés szinte kizárólag férfiakból áll, gyakoribb a hatalmi harc. A nők a közös munkát, az együttműködést preferálják, s az együttes sikert sokra értékelik.
A férfi- és női értékek – bár látszólag ellentétesek – a gyakorlatban jól kiegészítik egymást. Ezt érdemes kihasználni, figyelembe venni sikeres csapatok, teamek kialakításában, sőt a vállalatok vezetésében is.
A nők a kis- és középvállalati szférában tudják legjobban megmutatni vezetői erényeiket. A nagyvállalati hierarchiában nehezebben haladnak előre a ranglétrán, s ha mégis, akkor gyakran feladják női értékrendjüket. Az elmúlt 10-15 évben azonban számos nő kezdett magánvállalkozást. Ezek a kis cégek meglepően jól működnek, sok közülük virágzó középvállalattá nőtte ki magát. A nők itt a maguk módján, a maguk stílusában vezethetnek, nem kényszerülnek a férfiak által felállított játékszabályok szerint játszani. Sok helyen a versengés helyett az együttműködés légköre uralkodik. Ennek ellenére – sőt talán éppen ezért! – a cégek igen jól működnek.

Párkapcsolat, szex, szerelem, család

A menedzser karrierje, testi-lelki egészsége szempontjából igen fontos, egyáltalán nem elhanyagolható a „hátország”, a házastársi kapcsolat, a család stabilitása, nyugalma, feszült vagy derűs légköre. Ez a fő ok, ami miatt a férfiak előnyt élveznek a munka világában. Számtalan férfi menedzsernek ugyanis az asszony, a menedzserfeleség teremti meg azt a biztos hátteret, ahonnan elrugaszkodhat, „harcba” indul. Egy nő ezt sosem kapja meg, és általában nem is igényli. Elegendő számára, ha nem gátolják, sőt segítik, egyenrangú partnernek tekintik, és társa elfogadja, támogatja célkitűzéseit.
A férfiak rendkívül ritkán – talán csak egy-két jó barátjukkal – tartanak fenn egyenrangú kapcsolatot. Szinte minden kapcsolatban, helyzetben versengenek, igen fontos számukra a hierarchiában elfoglalt hely. Az erő és férfiasság egyet jelent a dominanciával. Miért lenne ez másként a partnerkapcsolatban, a házasságban? A nők számára általában nem igazán fontos a vezető szerep. Nem igénylik ezt partnerkapcsolatukban sem, sőt a legtöbbjük szeret „felnézni” partnerére. De a menedzsernő tiltakozik az ellen, hogy férjének alárendelődjön. Nem vezetésre, dominanciára, hanem egyenrangú társkapcsolatra vágyik. A férfiak nagy része azonban egyszerűen nem tudja érzékelni a szimmetriát. Ha nem érzi, hogy dominál, az egyenértékű számára az alárendelődéssel.
A férfiak – állandó, magas tesztoszteronszintjük miatt – szinte bármikor készek a szexre. A legtöbbjük számára a szex a stressz, a feszültség levezetésére is szolgál. A nők esetében a bizalom, a meghittség és általános jó közérzet szükséges ahhoz, hogy a nemi aktus egyáltalán megforduljon a fejükben. Stresszes, feszült életkörülmények, munkahelyi problémák esetén a menedzsernő – gyakran öntudatlanul is – hárítja azt.
Mr. Manager számára az elért pozíció, a szakmai siker, a munka a legtöbb esetben fontosabb, mint a család. (Egy amerikai felmérés szerint a férfiak 87, a nőknek pedig csak 5 százaléka állította azt, hogy életében a munka a legfontosabb.) Mrs. Manager viszont igyekszik munkahelyén, a hivatásában és családjában egyaránt megfelelni. S mivel ez igen nehéz, ha ugyan nem lehetetlen feladat, nem csoda, ha gyakran feszültséget, szorongást, nemegyszer bűntudatot érez. Ezzel a szerepkonfliktussal tud oly nehezen megbirkózni a legtöbb menedzsernő. A férfiak is több szerepet játszanak, hiszen a legtöbb vállalatigazgató, ügyvéd vagy bankelnök férj és apa is egyben. Azonban ritkán okoz nekik gondot, hogy szerepeik között értéksorrendet állítsanak fel. Ha maximálisan helytállnak a munkában, és ezzel anyagilag megfelelő mértékben ellátják családjukat, legtöbben úgy érzik, eleget is tettek férji és apai szerepük elvárásainak.
A társadalomban is meglehetősen idealizált és éppen ezért életidegen kép él az „ideális” anyáról. Ez a kép az óvó, védő, gondoskodó, az anyai szerepnek mindent alárendelő, önfeláldozó szent és az anyatigris különböző árnyalatú keverékéből jön létre. A menedzsernők gyakran nem felelnek meg ennek a képnek. Iszonyúan szenvedhetnek, ha – a társadalmi elvárásoknak megfelelően – kisgyermekükkel évekre otthon maradnak. Az ingerszegény környezet, a kihívások, a stressz hiánya miatt feszültté, ingerültté válnak. És legjobban attól szenvednek, hogy bűntudatot éreznek, amiért nem elegendő számukra az anyaság. A gyermeknevelés során azonban szinte minden fontos nekik, ami a gyerekkel összefügg. Ismerni szeretnék barátait, szerelmi ügyeit, tudni szeretnék, mit gondol, mit érez. A férfi számára – még akkor is, ha őszintén szereti gyermekét, és szívesen játszik vele – általában elegendő az a tudat, hogy a gyermek körül minden rendben van, nem hozott intőt, jól tanul.
Mindezek alapján Mrs. Managernek – ahhoz, hogy sikeres és boldog legyen – kifejezetten menedzsernők számára kifejlesztett tréningre van szüksége. Olyanra, ahol a szükséges vezetői készségek, stressz- és konfliktuskezelési technikák mellett azt is megtanulhatja, hogyan lehet sikeres egy patriarchális világban. Önmagát megismerve és elfogadva kialakíthatja a személyiségének legjobban megfelelő célstratégiákat. Megtanulhatja, hogyan bánhat jobban önmagával, hogyan birkózhat meg szerepkonfliktusaival. Hogyan teremtheti meg azt a belső békét, harmóniát, amelynek segítségével kiteljesítheti önmagát, hatékonyabbá válik, sikereket érhet el, miközben képes másokat is gazdagító szeretetben élni környezetével.

dr. Valló Ágnes
főiskolai adjunktus