A felmérés adatfelvétele 2001-2002 között történt – mondta Spéder Zsolt. Az NTKI igazgatója hozzátette: a közel 17 ezer főt tartalmazó minta a felnőtt magyar lakosságra reprezentatív volt. Mindez azt mutatja, hogy az adatok igen megbízhatóak lettek. A szakember arról is szólt, hogy a szegénységközelítés 8-9 nagy családjából ötre kérdeztek rá.

Vizsgálták a jövedelmi szegénységet, az életkörülmények alapján mért szegénységet, a szociálpolitikai értelemben vett szegénységet, valamint a lakásszegénységet. Ez utóbbi mutatói a rosszul felszerelt, a túlzsúfolt, illetve a bizonytalan jogi helyzetű lakásban való élés. A vizsgálat során 18 életkörülményt vettek figyelembe. A megközelítés módja az volt, hogy, aki a 18 elem közül 8-cal, vagy annál többel nem rendelkezik, az szegénynek számít.

A vizsgálatból kiderült, hogy a felnőtt magyar lakosság 12,4 százaléka jövedelmileg szegény. Hasonló méretű a lakásszegénység is. A magyar lakosság 16,8 százaléka vagyonilag deprivált, 15,7 százaléka pedig szociálpolitikailag szegény, azaz segélyezett – mutatott rá Spéder. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a tízmillió polgár egynegyede-egyharmada már megtapasztalta, mit is jelent szegénynek lenni.

Az életkörülmények vizsgálatából az is kiderült, hogy – bár nagyfokú a szegénység –, azonban még ez a réteg sem éhezik. Ugyanis csupán a jövedelmi szegények 1,8, a rossza lakáskörülmények között élők 1,1, míg a depriváltak 1,9 százaléka nyilatkozott úgy, hogy bár szeretne, de nem jut naponta egyszer meleg ételhez. Az igazgató azonban arra is rámutatott, hogy össztársadalmi szinten ez a mutató vélhetően magasabb, hiszen a mintába nem került bele a hajléktalanok 70-80 ezres tábora.

A lakáskörülmények tekintetében már sokkal rosszabb a helyzet, hiszen például a jövedelmi szegények egyötöde, míg a rossz lakáskörülmények között élők 42,7 százalékának nem telik arra, hogy wc-vel, fürdőszobával felszerelt lakásba költözzön. Vagyis az alapvető szükségleteik kielégítése szenved csorbát. Miközben a teljes népesség 45 százaléka nem tud havonta legalább ötezer forintot megtakarítani havonta, addig ez a mutató a szegények körében jóval magasabb.

A vizsgálatból az derült ki, hogy az egyik legfontosabb szegénységi tényező az iskolázatlanság. A nyolc osztályt sem végzettek 24,3 százaléka jövedelmi, míg 50,7 százaléka abszolút szegény. Ez utóbbi körben a napi alapvető szükséglet kielégítése is nehézkes. A nyolc osztályt végzettek körében kis mértékben csökken a szegények aránya. A fordulópontot a szakmunkások, illetve az érettségivel rendelkezők jelentik. Azonban – érdekes módon – még a felsőfokú végzettséggel rendelkezők között is van egy csekély réteg, amely jövedelmi, vagy abszolút szegénynek számít.

Földrajzilag vizsgálva Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, illetve Észak-Alföld a „legfertőzöttebb”. A szegénység kockázata a háromgyermekes családoknál ugrik meg, addig átlagos szintű – hangsúlyozta Spéder. A három, vagy annál több gyermekkel rendelkezők 24,9 százaléka számít valamilyen szempontból szegénynek. Társadalompolitikai szempontból ugyancsak fontos a szegények származásbeli összetétele.

A roma származás 13-szorosára növeli a szegénység esélyét – mutatott rá az igazgató. Jövedelmi szegénynek a roma identitásúk 56,4, míg a romának tartott réteg 58,3 százaléka számít. Azonban több tényező egymásra hatását vizsgálva megállapítható, hogy a romák esetében is az iskolázottság hiánya a legfőbb gond, hiszen ezt is figyelembe véve 5,6-szorosára csökken a kockázati tényező – mondta Spéder Zsolt.