Mindegy honnan
A több mint 20 ezer emberre kiterjedő kutatás eredményei szerint Európában a vásárlók nagyobbik fele (56 százaléka) egyáltalán nem szentel figyelmet az adott árucikk származási helyéről szóló, a termékbe varrt címkén olvasható információknak. Nyugat- és Közép-Európában közel megegyezik ez az arány (55 és 56 százalék), az Egyesült Államokban és Oroszországban viszont, ha kis mértékben is, de azok a vásárlók vannak többségben, akik megnézik a termékekbe varrt címkéket.
Általában a nők azok, akik nagyobb figyelmet szentelnek az egyes árucikkek származási országáról szóló információknak. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a vásárlók életkorának növekedésével nő a címkét ellenőrzők aránya is, Közép-Európában és Oroszországban viszont 50 év felett csökken azoknak a vásárlóknak az aránya, akik a címke megtekintése révén igyekeznek meggyőződni az adott áru eredetéről.
Minden második magyarnak számít
Az európai fogyasztók közül a görögök, az olaszok és a finnek körében vannak a nemzetközi átlagnál magasabb arányban jelen azok, akik legalább néha ellenőrzik a ruházati termékeken a gyártás helyét. Közöttük 70 százalék körüli azoknak az aránya, akik megnézik a címkét. A magyar vásárlóknak már csak 45 százalékára jellemző ez a magatartás, ami viszont szinte semmivel sem tér el a nyugat- és a közép-európai átlagtól.
Oroszok nem szeretik a kínait
Amennyiben a címkén a "made in China" felirat olvasható, 20 ország vásárlóinak 36 százaléka elutasítja az adott ruházati termék megvásárlását. A legelutasítóbbak az oroszok: náluk tíz emberből hat hagyja az üzletek polcain a kínai ruházati cikkeket. A hazai ruházati iparukra büszke franciák és olaszok, továbbá a bolgárok és görögök is kritikusabbak a kínai árukkal szemben, mint a nemzetközi átlag. A német vásárlóknak ugyanakkor csupán 14 százaléka mond le egy termék vásárlásáról, ha a címkén a "made in China" feliratot olvassa. Nemzetközi átlagban tehát a németek bizonyultak a legengedékenyebbnek a kínai ruházati termékekkel szemben.
Kevésbé kedvelt származási országok közé tartozik még Thaiföld, Vietnam és Indonézia, valamint Taiwan és Korea. Ezeknek az országoknak az elutasítottsága azonban nem éri el a 10 százalékot. A "vásárlói feketelistán" őket következő országok Törökország és India - az innen származó ruhákat a vásárlók 6, illetve 5 százaléka hagyja inkább az üzletek polcain Európa-, Amerika-, és Oroszország-szerte.
A briteknek mindegy
A kutatás érdekes megállapításai közé tartozik, hogy legkevésbé a briteknek számít a megvásárolni kívánt ruházati termékek gyártási helye (55 százalékuk egyik ország termékeit sem utasítja el, míg a nemzetközi átlag e tekintetben mindössze 34 százalék). Saját hazájának termékeiben legkevésbé a törökök bíznak - 11 százalékuk nem venne török eredetű terméket, míg nemzetközi átlagban a fogyasztók 2 százaléka utasítja el saját hazája ruházati cikkeit.
A magyaroknak 30 százaléka kerüli a kínai árut, amikor ruházati cikkek vásárlásáról dönt. Ez némileg alacsonyabb a 34 százalékra tehető közép-európai átlagnál. Honfitársaink 7 százaléka utasítja el a taiwani termékeket. Az e szempontból elutasított országok és régiók sorában Románia, Korea és a Távol-Kelet vonatkozásában tett említések aránya 6-6 százalék. A hazai gyártású ruhákat a magyarok 3 százaléka nem vásárolná meg.
