Ezekre a kérdésekre kereste a választ az Europion (korábban Opinio) a legújabb országosan reprezentatív kutatásában, ami 9 különböző terület megítéléséről kérdezte a 16 év feletti válaszadói mintánkat. Konkrétabban azt, hogy az 50-es évek óta melyik évtized tekinthető a “legjobb magyar évtizednek„ az adott terület vonatkozásában.
A területek egy része az általános társadalmi berendezkedésünkre vonatkozik (gazdasági teljesítmény, társadalmi alapértékek, politikai rendszer), egy második csoport a mindennapos boldogulás és életminőség szempontjából fontos tényezőket vizsgálja (karrier-lehetőségek, közbiztonság, társas kapcsolatok) míg egy harmadik csoport a tág értelemben vett kulturális lehetőségekre és teljesítményekre irányul (zene, divat, sport).
Általános társadalmi berendezkedés
A politikai törésvonalak hatása a politikai rendszerek megítélésében a leglátványosabb: míg a kormánypárti szavazók 39 százaléka az utóbbi két évtizedet (tehát a NER évtizedeit) választotta a legjobbnak, addig a Tisza- és egyéb ellenzéki szavazók körében a 90-es évek bizonyultak a legnépszerűbbnek.
Korlátozottabb mértékben ugyan, de hasonló politikai törésvonalak figyelhetőek meg az általános társadalmi értékek és gazdasági teljesítmény tekintetében. Ezzel együtt kiemelendő, hogy mind a három, az általános társadalmi berendezkedést leíró terület esetén a kormánypárti táborban is él egy jól kitapintható nosztalgia (és egyben kritikus attitűd a jelenkorral szemben). Például az általános társadalmi értékekben a kormánypárti szavazók fele a 80-as vagy a 90-es évek mellett tette le a voksát, míg a gazdasági teljesítmény vonatkozásában jóval többen választották az államszocialista rendszer évtizedeinek valamelyikét (42 százalék), mint a “NER-es évtizedeket” (27 százalék).
A generációs különbségek hatása leginkább az általános társadalmi értékek vonatkozásában érvényesül. Míg a 16-29 éves korosztály (tehát a Z-generáció) közel fele (46 százaléka) az ezredforduló óta eltelt időszak egyik évtizedét tartotta ebből a szempontból a legjobbnak, a 60 év felettiek körében csak 21 százalék ez az arány és 51százalékuk a rendszerváltás előtti évtizedekre adta le a voksát az általános társadalmi értékek tekintetében.
Az idősebb generációk körében a politikai rendszer megítélésében is megmutatkozik a Kádár-kor iránti nosztalgia: míg az 50-59 éves korcsoport relatív többsége (40százaléka) szerint a 80-s évek politikai rendszere volt a legjobb, addig a 60 évnél idősebbek hasonló arányban említették a 70-es (24 százalék) és a 80-as éveket (25 százalék). Ez utóbbi korcsoportban még inkább tetten érhető a szocializmus évtizedeinek pozitív értékelése a gazdasági teljesítmény megítélésében: 24 százalékuk szerint a 70-s években, míg 31 százalékuk szerint a 80-as években volt a legjobb hazánk gazdasági teljesítménye.
Mindennapos boldogulás, életminőség
Az ország gazdasági teljesítményének megítéléséhez képest szűkebb a pártpolitikai olló a személyes karrier-lehetőség vonatkozásában. A kormánypártiak 34 százalékától nem sokkal marad el a Tisza-szavazók azon 29 százaléka sem, akik az elmúlt két évtized valamelyikében látta a legígéretesebb karrier-lehetőségeket. A 90-es éveket első helyre helyezők aránya azonban ez utóbbi csoportban 34 százalék a kormánypártiak 23 százalékával szemben.
Érdekesség, hogy a szocializmus évtizedeit viszont a kormánypártiak hajlamosabbak pozitívan értékelni a tiszásokhoz képest. Hasonló tendencia mutatkozik meg a közbiztonság megítélésében: itt a kormánypárti szavazók 28 százaléka tartotta a legkedvezőbbnek a “ner-es évtizedeket” a Tisza-szavazók 17 százalékával szemben, míg ez utóbbi csoport a Kádár-kor legutolsó évtizedére, a 80-as évekre hajlamos úgy visszaemlékezni (35 százalék), mint a magyar közbiztonság aranykora.
E fenti két területhez képest korlátozottabbak a pártpolitikai különbségek a családi és társas viszonyok megítélésében, bár a 90-es évek relatív vonzereje itt is inkább a tiszásokra (30 százalék) jellemző, hozzájuk képest a kormánypártiak (20 százalék) és az egyéb ellenzékiek (18 százalék) sem tekintenek ilyen pozítívan vissza erre az évtizedre a családi és társas viszonyok vonatkozásában.
A karrier-lehetőségek értékelésében szinte lineáris kacsolat mutatkozik meg az életkorral: minél fiatalabb korcsoportba tartozik egy adott válaszadó, annál valószínűbb, hogy a jelenkor, vagy a közelmúlt évtizedeit tekinti a legvonzóbbnak. Míg a 16-29 éves korosztály közel kétharmada (63 százaléka) az ezredforduló óta eltelt évtizedek valamelyikét jelölte meg, addig a 60 év felettiek körében csak 35 százalék ez az arány. A legidősebb korcsoport 41 százaléka ezzel szemben a szocializmus évtizedeinek egyikét jelölte meg, ami feltehetően nem független az idősebb generációk által megtapasztalt (vélt, vagy valós) létbiztonságtól, ami a Kádár-kor iránti nosztalgia központi elemét képezi a kollektív emlékezetben.
A közbiztonság tekintetében is éles generációs különbségek figyelhetőek meg, noha itt inkább a legfiatalabb, 16-29 éves generáció lóg ki a sorból az elmúlt évtizedek pozitív értékelésében (52 százalékuk az ezredforduló óta eltelt évtizedek egyikét jelölte meg). A Kádár-kor iránti nosztalgia ezen a területen elsősorban az 50-59 éves generáció körében a legmarkánsabb, 37 százalékuk szerint a 80-as években, míg egy további 23 százalékuk szerint a 70-es években volt a legjobb Magyarországon a közbiztonság.
A társas és családi viszonyokban a karrier-lehetőségekhez hasonló lineáris kapcsolat bontakozik ki az életkorral: míg a legfiatalabb, 16-29 éves korosztály harmada az ezredforduló óta eltelt évtizedekben látja legharmonikusabbnak ezeket a kapcsolatokat, addig a 60 év felettiek döntő többsége a szocializmus évtizedeinek adná inkább ezt a titulust, azon belül is különösen a 70-es évekre tekintenek legpozitívabban (41 százalék) ebből a szempontból.
Kultúra, sport
A kulturális területek megítélésében eltörpülnek a pártpolitikai különbségek a társadalmi berendezkedés és a mindennapos boldogulással kapcsolatos területekhez képest. Részleges kivételt jelent ez alól a sport: itt a kormánypártiak jelentős része (de ahogy az előző területeken is, itt is egyértelműen a kisebbsége) – 23 százaléka – a “ner-es évtizedek”-ben látta a legkiemelkedőbbnek hazánk sportteljesítményét, ami jelentősen meghaladja a Tisza-szavazók és egyéb ellenzékiek 5, illetve 7 százalékát. E különbségek vélhetően nem függetlenek a sport és a politika szoros összefonódásától a Fidesz-kormányok alatt az elmúlt másfél évtizedben. Ehhez képest se a zene, se a divat megítélésében nincsenek markáns politikai különbségek.
Mindez az életkorról már aligha mondható el. Ahogy az előző területeken, úgy itt is – de ha lehet még markánsabban – eltér a Z-generációban uralkodó közizlés a társadalom egyéb generációitól. Míg a divat területén a 16-29 éves korosztály 62 százaléka, addig a zene területén is közel fele, 48százaléka tartja az ezredforduló óta eltelt időszakot a legszimpatikusabbnak.
Ezek az arányok még a Y-generáció (30-39 évesek) válasz-megoszlásától is markánsan eltérnek, ők ugyanis a divat, de elsősorban a zene területén inkább a 90-es éveket hajlamosak az “aranykornak„ tekinteni. A korskála másik végén a 60 év fölöttiek a kulturális területeken is a a saját fiatalságukra tekintenek nosztalgiával: a divat területén 30százalékuk, a zene területén pedig 37százalékuk a 70-es éveket nevezte meg a “legjobb” évtizednek.
Ahány terület, évtized, korosztály, politikai tabor, annyi értékítéletet láthatunk tehát. A fent bemutatott százalékos eloszlások útvesztőjében nehéz abszolút igazságot tenni, de mi mégis erre tettünk kísérletet egy egyszerű aggregációs megoldással. Az egyes évtizedeket megjelölők százalékos arányát átlagoltva mind a 9 területre és a teljes népességre, és az így kapott átlag százalékot mutatja be az alábbi ábra.
Ez alapján egyértelműen a 80-as (23 százalék) és a 90-es évek (24 százalék) emelkednek ki, mint a magyar közelmúlt azon évtizedei, amelyekre a legszívesebben gondolunk vissza. A felmérés készítői szándékosan kerülik a “legjobb„ kifejezést, hiszen erősen vitatható egy ilyen aggregációban, hogy melyik szempont pontosan mennyit nyom a latba, illetve feltehető az a jogos kérdés is, hogy milyen szempontok maradtak kívül a kutatás keretein (és miért).
Továbbá a kollektív emlékezetet számos olyan történelmi folyamat és esemény (pl. a 89-90-es rendszerváltozás) alakítja, amelyek egyfajta normatív iránytűként szolgálnak azok számára is, akiknek az adott korról csak benyomásaik lehetnek. Nem feltétlenül arról van tehát szó, hogy a 80-as és a 90-es években “érezte a legjobban” magát a magyar társadalom, de ha győztest kéne hirdetni ebben a fajta nosztalgia-versenyben, akkor a Kádár-korszak vége és a posztszocialista átmenet évei lennének azok.
