Meglepetésként érte a nemzetközi közvéleményt, hogy néhány nappal a Kazahsztánban kezdődött tüntetések után tűzparancsot adott ki az ország elnöke. Mikor adhat ki a nemzetközi jog szerint ilyen parancsot egy vezető?
A meghatározó gondolat az önvédelem joga. A terroristát szabad megölni, ha akcióban van, vagy közvetlenül egy akció előtt áll. Egy központi hatalomnak mindig joga van legyőzni az ellene felkelőket, de ennek is vannak szabályai, amelyek mindkét félre vonatkoznak. Egy csatában mindkét félnek joga van megölni a másikat. A kazah kormány nem véletlenül sugallja azt közleményeiben, hogy fegyveres támadás érte a központi hatalmat, tehát fegyverrel védekezhet. A következő verzió, amikor olyan terrorista támad, aki maga mellé vesz civileket. Itt egy nagyon kényes és fájdalmas mérlegelés következik. Kizárólag katonai szempontból az ilyen terrorista nem támadható, kivéve, ha a lehetséges civil áldozatok száma ésszerű és elkerülhetetlen. Fegyveres bűnözőt, akkor lehet ártalmatlanítani, ha közvetlen, súlyos veszélyt jelent más ember életére, testi épségére. Tüntető megölése viszont nem megengedett semmilyen formában, akár békés, akár erőszakos tüntetőről van szó. Vagyonvédelemre hivatkozva tehát, ha a tüntető kirabol egy boltot, nem lehet lelőni. Le kell tartóztatni és büntetőeljárás alá kell vonni.
Az élet védelmében lehet tehát csak fegyvert használni.
Igen, akár a saját, akár mások élete védelmében. Emlékezzen arra az esetre, amikor valaki áramot vezetett a kerítésébe, hogy ne lopjanak tőle. Ezt a személyt elítélik, még akkor is, ha kiírja a kerítésére, hogy áram van benne. A védelemnek arányosnak, célszerűnek és alternatíva nélkülinek kell lennie. Ezek a legfontosabb szabályok. Az alternatíva nélküliség azt is jelenti, ha valaki Rád támad, nem ölheted meg, ha el tudsz futni.
Bin Ladent úgy likvidálták az amerikaiak, hogy saját házában megölték.
Ha ott és akkor ő nem jelentett veszélyt, akkor ott és akkor nem volt szabad megölni. Ez jogsértő.
Újabban a nemzetközi terroristának tartott személyeket drónokkal vadásszák le. Iráni atomtudóst Iránban, iráni titkosszolgálati vezetőt Irakban.
Idegen országban, ha megölnek valaki, akkor az első kérdés, hogy adott-e erre engedélyt az érintett ország. A második kérdés, hogy van-e aktív konfliktus. Egy katonai vezető aktív konfliktus esetén legitim célpont. A fő kérdés, hogy kombattáns (harcos) minőségében van-e jelen egy idegen országban. Ha civilként üdül Marbellán, akkor nem lehet megölni, akkor sem, ha tudom, hogy ő a vezér. Ott el lehet fogni és bíróságon megvádolhatom lázadással. Ha valakit el lehet fogni, akkor nem lehet megölni.
Mekkora tekintélye ma a nemzetközi jognak? Ezt azért kérdezem, mert ezeket a szigorú feltételeket, amiket Ön mond a nagyhatalmak nem nagyon tartják be.
A nemzetközi jognak hatalmas a tekintélye. A mobiltelefonálás lehetősége a nemzetközi jognak köszönhető, mivel elosztották azokat a frekvenciákat, amelyeket a különböző országok használhatnak. Ha maga felismeri, hogy mikor mehet át egy kereszteződésen Franciaországban, akkor az annak köszönhető, hogy megszabták, milyen szín, mit jelent egy közlekedési lámpa esetében. Nem kis rajzocskákkal jelezzük, hogy mikor lehet áthaladni. Ha megérkezik egy csomagja külföldről, akkor az azért lehetséges, mert működnek a nemzetközi vám és szállítási szabályok.
Ha azt akarta kérdezni, hogy vannak-e olyan területek, ahol a nemzetközi jog nem tud megakadályozni gaztetteket, akkor arra azt válaszolhatom, hogy ugyanaz a helyzet, mint a hazai jogban. Megerőszakolnak nőket, megölnek, kirabolnak embereket, sikkasztanak és így tovább. Mekkora tekintélye van a hazai jognak attól, hogy tudjuk, 300 ezer bűncselekményt követnek el évente? Elég nagy-e a szám, hogy lerombolja a magyar jog tekintélyét? Nem elég. A másik. A hadi jog szabályait tanítják, tehát a hadviselők, normális körülmények között nem ölnek civileket. A régi korokban természetes volt, hogy az elfogott civileket rabszolgasorba taszították, elhurcolták, vagy kényükre-kedvükre megölték. Ma már minden katona tudja, hogy ki a civil és ki a kombattáns. Az államokkal ugyanez a helyzet, tehát amikor az Egyesült Államok megölte Irakban az iráni Forradalmi Gárda különleges egységének parancsnokát, Kászem Szolejmánit, akkor az amerikaiak kezüket-lábukat törték, hogy elmagyarázzák, a likvidált személy egy aktív fegyveres konfliktus részese, így legitim célpont volt. Az izraeliek ugyanezeket az érveket használják, amikor megölnek valakit Palesztinában. Próbálják a harci cselekményt a létező jogi keretekbe beszorítani. Ez sokszor nem megy, sokszor képmutató, de épp a jog tekintélyét mutatja. Az államok arra törekszenek, hogy az ilyen határeseteket kivételként tüntessék fel, szükséghelyzetként. Vagy elismerik, hogy jogot sértettek, de azt mondják, hogy csak ezt lehetett tenni az emberek érdekében. Lásd Koszovó. A NATO egy percig sem állította, hogy az ottani beavatkozás jogszerű volt, azt mondtuk, ez egy humanitárius lépés a részünkről a koszovói albánok érdekében.
