Gyurcsány Ferenc a Facebookon tette közzé elemzését. Úgy látja, 2000 és 2008 között szárnyalt az orosz gazdaság Putyin vezetésével.
A bérek évente 9-10 százalékkal nőttek, amelyeket a korábbi időszakok nem ritka gyakorlatával szemben ki is fizettek. 2001-ben az orosz vezető az egyik legnépszerűbb politikus volt a nyugati pártvezetők között. A DK elnöke szerint az első intő jel 2008-ban érkezett, amikor Oroszország és Grúzia között egy 5 napos háború folyt, amiből azonban nem lett nagyobb konfliktus. (Érdekesség, hogy ezt az orosz agressziót, akkor Orbán Viktor még rendkívül élesen elítélte.)
Gyurcsány úgy véli, a drámai problémák 2011 és 2012 között kezdődtek, amikor Putyin hatalma megtartása érdekében választási csalásokat követett el. (Orbán Viktor 2010 óta Magyarország miniszterelnöke.) Népszerűsége csökkent és ennek a trendnek a megfordítása érdekében új időszámítás kezdődött Oroszországban, amelynek lényege a birodalmi álmok újraélesztése volt. A fő célpont Ukrajna lett és ennek a stratégiának az első fontos állomása, amikor 2014 tavaszán Putyin elfoglalja a Krím-félszigetet. Ugyanezen elképzelés jegyében támogatja az ukrajnai orosz szeparatistákat is Moszkva pénzzel és fegyverrel. Ekkor a nyugati barátság omladozni kezd, Moszkvát kiteszik a G8-ak együttműködéséből, amely a világ egyik legfontosabb gazdasági szervezete. Aztán 2014 nyarán az oroszok által támogatott ukrajnai lázadók lelőnek egy maláj utasszállító gépet, meghal majd 300 ártatlan civil, pontosan 283 utas és a 15 főnyi személyzet. A vizsgálat pontosan kimutatja, hogy a szerencsétlenséget egy orosz gyártmányú, 9K37 Buk közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta okozta. Az oroszok ahelyett, hogy támogatnák a vizsgálatot, hamis bizonyítékokat gyártanak a felelősségük eltussolása érdekében. Gyurcsány szerint Orbán érdekes módon pont akkor kezdett barátkozni Putyinnal, amikor a nyugati hatalmak elfordulnak tőle. A tény, Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2014. január 14-én aláírja a Paks 2-ről szóló szerződést. Gyurcsány elemzése végén kifejti, hogy ők a régi Putyint támogatták, a mostanit viszont a leghatározottabban elutasítják.
