Ezzel együtt megkezdődött a belga Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács elnökének két és fél évre szóló megbízatása, ami azt jelenti, hogy a december 1-jén életbe lépett Lisszaboni Szerződés értelmében mostantól a féléves rotációban egymást követő országelnökségek az egyszemélyi állandó elnök vezetésével hangolják össze a tagállamok állam-, illetve kormányfőit összefogó Európai Tanács tevékenységét.
A miniszteri szintű tanácsi munkában a soros elnökséget betöltő ország szakminiszterének kiemelt koordináló szerepe általános szabály szerint megmarad, ám a külügyminiszterek tanácskozásain ezentúl az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, a brit Catherine Ashton bárónő elnököl majd. A főképviselői tisztség már a Lisszaboni Szerződés előtt is létezett - Javier Solana látta el -, de a reformszerződés jelentősen megerősítette a posztot: betöltője egyben az Európai Bizottságnak, az EU "kormányának" az alelnöki funkcióját is megkapta, valamint irányítása alatt több ezer fős európai külügyi apparátust hoznak létre.
Együtt dönt
Az Európai Unió életében korszakváltás kezdődik ebben a hónapban. A Lisszaboni Szerződés ugyanis kiterjesztette azon kérdések körét, amelyekben úgynevezett együttdöntési joga van az Európai Parlamentnek (EP), vagyis a parlamenti álláspontot nem csupán "illik meghallgatnia" a tagállami kormányokat képviselő Tanácsnak, hanem közös nevezőre is kell vele jutni.
Az EP illetékes szakbizottságai ebben a hónapban hallgatják meg az uniós biztosjelölteket - köztük a magyar Andor Lászlót 13-án -, majd a plenáris testület január végén szavaz a továbbra is a portugál José Manuel Barroso vezette, de személyi összetételében megújuló Európai Bizottság egészéről.
Éjféli telefonhívással is nyomatékosította Carl Bildt svéd külügyminiszter, hogy az új esztendő beköszöntével az Európai Unió külpolitikájáért viselt fő felelősség átkerült a soros országelnökségről az új kül- és biztonságpolitikai főképviselő, a brit Catherine Ashton bárónő vállára.
