A Kanikosen (A rákhalász hajó a közelálló fordítás) című regény szerzője Kobajasi Takidzsi kommunista mozgalmár, akit 1933-ban 29 éves korában halálra kínzott a rendőrség. 1929-ben megjelent elbeszélése az éhbérért dolgozó rákhalászok világában játszódik. Egy hajón készülő sztrájkról szól, és összefogásra tanítja az olvasót. A történet végére sikerül egységbe szerveződn és a legénység megdönti a szadista - kapitalista - kapitány önkényuralmát.
Kobajasi munkáját mostanáig szinte csak a marxizmussal foglalkozó eszmetörténészek ismerték. Idén aztán egy kiadó felfedezte, újra kiadta és reklámkampányt indított, amelyben a modern napszámosok, az "újszegények" rétegével kapcsolta össze a húszas-harmincas évek proletár irodalmának termékét. A kötet május óta valamennyi mérvadó japán bestsellerlistán az elsők között van. "Rokonszenv és hasonlóság, ezek itt a kulcsszavak" - mondta Toeda Hirokazu, a tokiói Vaszeda Egyetem szociológusa.
"Sokan magukra ismernek a kizsákmányolt rákhalászokban és azonosulnak velük." Toeda szerint a siker az alacsony fizetésért alkalmi munkát végző vagy részmunkaidőben foglalkoztatott réteg megjelenésére és a létbizonytalanságra vezethető vissza. A mai viszonyokra alkalmazható tanulság ugyanakkor nemigen van a regényben. Japánban évtizedek óta csökken a szakszervezetek tagsága, a baloldali pártok támogatottsága pedig jelentéktelen.
"Az olvasótábor széttöredezett, fragmentált, a rákhalászok iránti szimpátia ezért nem vezet kollektív ellenálláshoz, nagy sztrájkokhoz" - mondta Toeda. A japán munkaügyi rendszer sokáig az alkalmazottakról életük végéig gondoskodó vállalatokról, a biztonságos, "nyugdíjas" állásokról volt híres. A kilencvenes évek gazdasági válsága azonban kitermelte a határozott időre - gyakran csupán egy-egy napra, egészség- és nyugdíjbiztosítás nélkül - szerződtetett, jellemzően fiatal munkavállalók hadát.
A Koidzumi-kormány idején, 2001 és 2006 között bevezetett gazdasági reformok tovább gyorsították a folyamatot. A 2007 márciusi adatok szerint az állandó munkaviszonnyal nem rendelkező dolgozók száma 17,3 millió volt, ami 19 százalékkal magasabb az öt évvel korábbinál és 50 százalékkal több mint 1997-ben. A gazdasági visszaeséssel együtt a masszív japán középosztály is bomlásnak indult; egyre nagyobbak a jövedelmi különbségek, és a létbiztonság helyett a leszakadástól való félelem az uralkodó életérzés a pályájuk elején álló fiatalok és a nyugdíjkorhatár felé közelítő idősebbek körében egyaránt.
A kiadó szerint az új kultuszregény olvasóinak 30 százaléka huszonéves, harmaduk 30 és 50 közötti, 30 százalék pedig az ötvenes korosztályba tartozik. Korábban a hasonló művek olvasótábora döntően diák vagy nyugdíjas volt. "Ez a regény olyan, mint egy álom" - mondta Fudzsira Szota, egy 27 éves marketinges, aki nemrég fejezte be a könyvet. "Az emberek összefognak, együtt harcolnak és győznek. Nem hiszem, hogy ez megvalósítható lenne a mai világban. Túlságosan sokfélék vagyunk, és nincsen olyan ügy, amely összeköt mindenkit. Nem olyan egyszerű már az élet, mint a regényben."
