Megkerülhetetlenek és ügyetlenek
Fura dolog történt a behálózott digitális gazdaság felé vezető úton. Felértékelődött a tálentumspektrum egy szűk szelete, az absztrakt gondolkodás, a matematikai géniusz, a programozói szaktudás, az extrapoláló jövőtervezés, a technológiafejlesztő képesség. Megkerülhetetlenek lettek az informatikusok. Mindenütt, mindenkinek szüksége van rájuk.
A munkaerőpiac olyan szegmense lett a „király”, amelynek tagjai jobban értenek az algoritmusokhoz, mint az emberekhez. Persze nem minden informatikus kockafejű, de sokuk igen, úgyhogy a sztereotípiának van némi alapja. A társas szituációkban gyakran ügyetlenek, ha intimitásra van szükségük, bérelnek prostit, vagy mégsem, és inkább tovább gubbasztanak a képernyő előtt.
A szereplők neve nehezen magyarítható. Geek és Nerd, a megszállott, hangyás alakok, viselkedészavarokkal. Nem véletlen, hogy e tévészériában mind a zseniális ötlettel előálló huszonéves informatikus, mind a milliárdos, aki befektet a cégébe, amolyan „nyomi”. Utóbbi a másik emberre irányuló hosszú bámulásaival, autisztikus beszédstílusával éri el, hogy a néző azt gondolja, ennél a pasasnál valami nem gömbölyű. Az ütődöttségből fakadó helyzetkomikum gyakran egy átlagos tinivígjáték szintjén van, sok poén nem működik. Jó pont, hogy a holnap egyelőre be-bedöglő technológiái – hologram-videokonferencia, vezető nélküli autó – is kapnak egy-két szellemes fricskát.
A cégépítés gyerekbetegségei tűnnek kevésbé izgalmasnak. Fontosabb, hogy e sorozatból azért ki lehet szemezgetni egy húzóágazat mindennapi történéseinek kulisszatitkait és kuriózumait. Azt, hogy a Szilícium-völgyben az orvosod a májfunkciódat a riválisaidéval veti össze, hogy itt a bolti eladó is dédelgeti egy sikergyanús alkalmazás ötletét – akárcsak Hollywoodban, ahol a pizzafutárból is dőlnek a filmötletek –, hogy itt a felvásárolt startupból az anyavállalatba átültetett, alelnöki állással megdobott srácok sokszor használhatatlannak bizonyulnak. A szerződésükben vállalt három évben mindennap bejárnak „dolgozni” – azaz az irodaház tetején söröznek, és szörfölnek a neten –, máskülönben nem érvényesíthetnék részvényopciójukat, ami javadalmazásuk zsírosabb része. És az is kiderül, hogy itt 26-nak lenni már ciki, legalábbis egy kamaszhacker társaságában, akibe egyébként nyomatják a szülei az elmegyorsító gyógyszert. Akárcsak a többi Palo Altó-i kölyökbe. Itt amúgy a kamaszkori haverból ellenségekké vált milliárdosok egymás elől halásszák el a startupokat. Merő rosszindulatból. És a mogulokhoz lila gőzben térdig járó New Age-guru jár be lelki tanácsadóként, hogy tompítsa a hülye beidegződéseiket.
Éljenek a vállalkozók!
A sztori erkölcsi dilemmája ez: nagyobb részvénypakettet adjunk el a startup cégünkből a legendás Krőzusnak nagy összegért, vagy kisebb részesedést kevesebb pénzért, megtartva a cég feletti kontrollt?
A széria alkotói a vállalkozói szellemet dicsőítik, tehát az utóbbi mellett foglalnak állást. A te ötleted, te gyereked, te neveld hát fel. Szép mondanivaló ez, de kellett volna hozzá egy nagy kaliberű komikus, akitől igazán életre kel a vállalkozói tökkelütöttség komikuma.
