A nagyobbik ellenzéki párt előnye különösen nagy a választani tudó biztos szavazók körében, és itt március óta kevésbé is szűkült az olló, mint ha a teljes szavazókorú népességre vetítjük a változást. Ennek az az oka, hogy az MSZP szimpatizánsai nemcsak kevesebben lettek az elmúlt hónapokban, de az elkötelezettségük is újra elmarad a Fidesz-támogatóké mögött. A több mint hárommilliósra duzzadt Fidesz-tábor 68 százalékával szemben a mintegy 1,8 milliós MSZP-bázisnak csak 62 százaléka állítja, hogy egy "most vasárnapi választáson" biztosan elmenne szavazni. Ennél is kevésbé tűnnek mobilizálhatónak az SZDSZ és az MDF támogatói: az előbbiek 51 százaléka, az utóbbiak százaléka lenne hajlandó a közeljövőben az urnákhoz járulni, bár az választani tudó szavazópolgár körében mindkét párt a bejutási küszöb környékén stabilizálta a helyzetét.
A teljes népességben a részvételi arány hónapról hónapra alig változik, most áprilisban 52 százalék. Ennek a számnak persze nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani, hiszen előrehozott választásoknak nincs túl nagy valószínűsége. Amikor viszont a Medián kérdezőbiztosai egy valamivel reálisabb eshetőségről, a Fidesz által kezdeményezett népszavazásról érdeklődtek, még kevesebb, számszerűen 42 százaléknyi szavazópolgár jelezte biztosra a részvételét (ez a fokozódó kampány ellenére nemhogy nem több, de egy hajszállal még kevesebb is, mint amit a népszavazás meghirdetését követően, tavaly novemberben mért a Medián).
Nehéz lenne egyértelműen megmondani, hogy az elmúlt két hónap alatt miért is következett be a Fidesz előretörése és az MSZP visszaesése. Az biztosnak tűnik, hogy a változást nem a gazdasági közhangulat további romlása idézte elő, bár kétségtelen, hogy az emberek az anyagiakat illetően továbbra is igencsak borúlátóak: a háztartásuk anyagi helyzetének romlására a megkérdezettek 60 százaléka, az ország gazdasági állapotának a romlására 57 százalékuk számított április első napjaiban is. A gazdasági közhangulat mutatói azonban tavaly nyáron, a megszorítások bejelentését követően voltak mélyponton, azóta valamelyest stabilizálódott a helyzet, sőt az utóbbi két hónapban egy kicsit még javult is a lakosság gazdasági helyzetértékelése.
Az egészségügyi reform
Az MSZP újabb szavazatvesztése inkább az egészségügyi reform "felpörgésével" függhet össze. Ennek a magyarázatnak első látásra ellentmond, hogy a HVG megbízásából készített február végi Medián-felmérés (lásd: Lenyelik?) szerint az életbe lépett vagy még csak tervezett intézkedések elfogadottsága növekedett 2006 vége óta. Ez azonban valószínűleg leginkább azzal magyarázható, hogy februárra az egészségügyi reform vált a fő politikai témává és a reformot általában támogató - főleg persze kormánypárti - szavazók egy része "felsorakozott" a konkrét intézkedések mögé. A Medián napirendkutatásából világosan látszik, hogy az egészségügy témája milyen erővel határozhatja meg a közvélemény alakulását. Március elején - amikor az MSZP támogatottsága mélypontra került - a médiában legtöbben tárgyalt 15 közéleti ügy közül a megkérdezettek 48 százaléka az egészségügyi reformot tartotta a legfontosabbnak - a 2006-os parlamenti választás óta még egyszer sem fordult elő, hogy egy adott hónapban a közvélemény figyelme ennyire egy témára összpontosuljon.
Ez a figyelem azóta némileg mérséklődött, de az emberek számára továbbra is egyértelműen az egészségügyi reform a legfontosabb közéleti téma. És hogy aligha pozitív előjellel, az abból látszik, hogy az esetleges népszavazáson épp az egészségügyi témáknak van a legnagyobb mozgósító hatása: a vizitdíj, a kórházi napidíj és a kórház-privatizáció ellen a lakosság mintegy héttizede, viszont a tandíj ellen hattizede, a gyógyszerek patikán kívüli árusítása ellen pedig csak kevesebb mint a fele szavazna.
Teljes elemzés a Medián honlapján.
