A szervezet szerint több figyelem és szabályozás kellene a bérlakásszektorban. Különösen nehéz ma a fiatalok, egyetemisták és az alacsony jövedelmű családok helyzete az albérletpiacon. A javaslatokhoz több mint kétezer ember csatlakozott eddig. Mint írják, a lakástakarékpénztárak állami támogatásának kivezetése, a CSOK bővítése és a hajléktalanság kriminalizálása a legfrissebb hazai lakáspolitikai fejlemények. A legfőképpen a (felső) középosztályt és a saját tulajdonszerzést támogató politikai környezetben a bérlakásszektor problémáira nem születnek válaszok, pedig az elszabaduló albérletárak megállítása és a szektor biztonságosabbá tétele sok ember lakhatásán segítene.
A magyarok 10 százaléka albérletben él
A hazai lakáspolitika ugyanakkor kizárólag a saját tulajdonszerzésre koncentrál, amit a múlt héten bejelentett CSOK bővítése is illusztrál. A saját ingatlan vásárlása ugyanakkor jellemzően hitelfelvétellel oldható meg - többek között ez az alapja a CSOK-nak is - ami óriási nyomást helyez az alacsonyabb jövedelmű háztartásokra és kiszolgáltatottá teszi őket az aktuális pénzügyi környezetnek, ahogy azt a devizahitel-válság kapcsán is láthattuk. A törlesztőrészlet fizetése akár egy hirtelen változás (pl. állásvesztés, válás, egészségügyi probléma) esetén is nagy nehézséget jelenthet a háztartások számára, ezzel kockázatos adósságspirálba taszítva őket. A probléma súlyát jól illusztrálja, hogy a legutóbbi, 2015-es adatok szerint 140.000 nem teljesítő jelzáloghitel volt az országban, illetve 2017-ben nagyságrendileg a háztartások 13-19%-ának volt 60 napon túl fennálló rezsitartozása, melynek egy része a törlesztőrészlet és a rezsi befizetése közti szükségszerű választásból fakad. A kockázatos hitelfelvétel és eladósodottság alternatívája lehetne a biztonságos és megfizethető magán-bérlakásszektor, illetve hosszabb távon egy jól működő szociális bérlakásszektor.
Ennek a hiányában viszont maradnak a nagyon drága albérletek, és a tulajdonosoknak való kiszolgáltatottság. Jelenleg Magyarországon csaknem 840 ezer ember küzd súlyos problémákkal olyan háztartásokban, ahol a bevételek több mint 40%-át teszik ki a lakhatási költségek.
Emellett százezres nagyságrendű azoknak a száma is, akiknek biztonságos lakhatását nem védik megfelelő jogi garanciák. Különösen nehéz helyzetben vannak az alacsony jövedelmű családok, akik nehezen találnak albérletet egyfelől az anyagi korlátok miatt, másfelől, mert megfelelő jogi vitarendezési lehetőségek és szociális támogatás híján a tulajdonosok kockázatosnak ítélik meg a számukra való kiadást. Így az alacsony jövedelmű családok és háztartások jobb híján a bizonytalan, kizsákmányoló és drága uzsoraalbérletekbe vagy intézményekbe szorulnak.
Nehéz helyzetben vannak az albérletpiacon az egyetemisták is, főleg ha figyelembe vesszük, hogy országosan 44 444 kollégiumi férőhely érhető el, amire a HÖOK kutatása alapján 43%-os volt a túljelentkezés az előző évben. Ők azok, akik számára a saját tőke vagy szülői támogatás híján a lakáshoz jutás közel lehetetlen, az albérletek megemelkedett árait pedig diákmunkából nagyon nehéz kigazdálkodni. Így számukra a teljes állású munkavállalás marad, ami erősen megkérdőjelezi a tanulmányaik kimenetelét, sőt akár megkezdését is.
Az Airbnb miatt is drágulnak az albérletek
A bérlők és kiadók biztonsága érdekében a szervezet álláspontja, hogy a jelenlegi határozott és határozatlan idejű szerződések fogalma helyére lépjen be a 3 évnél rövidebb, illetve a 3 évnél hosszabb távú szerződések fogalma, a felmondási idő pedig a bérlőnek kedvezzen.
Emellett, a törvény pontosan határozza meg a bérlő és a kiadó jogait és kötelezettségeit a karbantartással, felújítással kapcsolatban, rövid és hosszú távon is. A bérbeadás során felmerülő esetleges nézeteltérések rendezéséhez alakuljanak ki a vitarendezés gyors, olcsó és hatékony formái. A hosszú évekig tartó és sokszor költséges bírósági perek helyett gyors és hatékony, elsőfokú vitarendezésre lenne lehetőség, ami segítené mindkét fél biztonságát.
A megfizethetőséget három szempont mentén, a lakhatási támogatások visszavezetésével, adókedvezményekkel, és egyértelműbb szabályozással segítené elő a szervezet. Emellett szabályozná a bérleti díj emelését és szigorítaná a turisztikai célú lakáskiadás feltételeit, mivel az Airbnb elterjedése jelentős mértékben hozzájárul a bérleti szektor drágulásához. A Habitat for Humanity szeretné elérni, hogy a turisztikai célra kiadott lakások egy része évközben diáklakásként hasznosuljon, illetve hogy a turisztikai célú ingatlankiadás adózása is jövedelemarányos legyen. Az alulhasznosított, üres ingatlanokat helyi adók révén lehetne a bérlakáspiacra bevonni. A szabályozási és adózási szempontokon kívül nagy szükség van az alacsony jövedelmű bérlők segítésére lakásfenntartási támogatás és visszatérítendő kauciótámogatás formájában.
