A GfK Hungária 2008 áprilisában ezer főt kérdezett meg arról, hogyan gazdálkodik idejével. Ennek keretében a 15-69 éves korosztály megkérdezettjei 15 állítást értékeltek 1-4-ig terjedő skálán, ahol az 1 a nagyon jellemző, a 4 pedig az egyáltalán nem jellemző. A kutatás eredményeiről általában el lehet mondani, hogy az összehasonlítás alapjául szolgáló 2000. évhez képest lényeges változás nem állt be a lakosság időhöz és az azzal való gazdálkodáshoz való viszonyában.

A legtöbben továbbra is arról tettek említést, hogy a stressz nagyon rossz hatással van rájuk (átlag: 2,1). Érdekes tény, hogy ezt az állítást az inaktívak önmagukra nézve ugyanannyira igaznak vélik, mint a foglalkoztatottak, tehát nem feltétlenül a munka a kizárólagos stresszor. (A stressz önmagában nem számít káros tényezőnek, valójában nem is ettől betegszünk meg. A stressz előkészíti a terepet a betegségek számára.) Ugyanakkor az is látszik az adatokból, hogy a nőkre saját bevallásuk szerint sokkal rosszabbul hatnak a stresszes helyzetek, mint a férfiakra.

Az időhöz való viszonyulásunk öt legfőbb jellemzőjének értékelése 1-4-ig terjedő skálán, ahol 1=nagyon jellemző és 4=egyáltalán nem jellemző

A stresszel összefüggésben kíváncsiak voltak a kutatók arra is, mit gondolnak a megkérdezettek saját teljesítményükről, amikor szorít az idő.E tekintetben a két nem között nincs különbség, viszont 2008-ban már egy picit kevésbé jellemző a lakosságra, hogy "időprésben" jobban teljesít. Általában igyekszik a többség beosztani az idejét, de gyakran végképp másképp alakul a helyzet, mint ahogy tervezte. Talán épp ezért legalább ennyire jellemző az, hogy az egyén számára fontos a rugalmasság és az, hogy ne kelljen túlságosan beosztani az idejét.

Ez utóbbi tényező 2000-hez képest egy picit fontosabbá is vált, mint bármely másik - meglepő módon épp a legidősebbek (60-69 évesek) körében volt a legnagyobb a változás 2000-hez képest. Ugyanakkor a rugalmasságot azonos mértékben preferálják az aktív foglalkoztatottak és az inaktívak is szemben a 2000-res adatokkal. Ezzel összefüggésben jellemzően a hölgyek érzik inkább úgy, hogy alig jut idejük magukkal foglalkozni.

A stressz, mint külső körülmény ma már nem szolgál egyértelműen mentségül a túlhajszoltságra, hiszen a többség azt vallja, azok az emberek, akik a stressz miatt panaszkodnak, gyakran maguk a hibásak. Olyan termékekre, melyek megkönnyítik a napi ügyeink intézését, leginkább az aktív, illetve a 20-49 éves korosztályok (lennének) hajlandók költeni.

A többségre legkevésbé az jellemző, hogy ne tudná, mit is kezdjen az idejével, illetve, hogy gyakorlatilag mindig magánál tartaná a határidőnaplóját. A szabadság tervezése is - az adatok tükrében - némiképp spontán módon történik. A válaszadók bevallása szerint nem igazán jellemző, hogy fél évvel a szabadságuk előtt tudnák, hol fogják azt eltölteni.

A nők és férfiak időhöz való viszonyulásának három legnagyobb különbséget mutató jellemzője (a számok átlagértékeket jelölnek 1-4-ig terjedő skálán, ahol 1=nagyon jellemző, 4=egyáltalán nem jellemző)