Hiteles fordítást és hatósági tolmácsolást ma Magyarországon egy több évtizedes, elavult minisztertanácsi rendelet szabályozza. A fordítók szakmai névjegyzékét a második világháború után felszámolták, az ellátási kötelezettség pedig azóta kizárólagosan az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodát (OFFI) terheli. A nyelvi közfeladatok ilyen jellegű központosítása szinte teljesen egyedülálló a világban. A rendszerváltás óta minden kelet-európai országban megtörtént a decentralizáció, kivéve hazánkban.
A hazai fordító- és tolmácspiac hetven százalékát képviselő érdekvédelmi és szakmai szervezetek közös szakmai javaslatot dolgoztak ki a tevékenység korszerű újraszabályozására.
Az általuk vázolt névjegyzéki rendszerben a vállalkozások és állampolgárok gyorsabban és olcsóbban jutnak majd hiteles fordításhoz a hozzájuk legközelebb eső, „nyelvi közjegyző” felkeresésével. Az országosan elérhető, elektronikus nyilvántartás lehetővé tenné a hatóságoknak is, hogy – nyelvismeretre, szakterületre és földrajzi elhelyezkedésre szűrve – gyorsan ki tudják rendelni a legjobb szakembereket. A nyugat-európai - és legfőképpen a német - példa alapján kidolgozott modell felszámolná a szakmát övező jogbizonytalanságokat, és a hazai szakfordító- és tolmácsképzés színvonalát is javítaná.
A névjegyzéki rendszer visszaállítása egy, a közelmúltban hatályba lépett, bürokráciacsökkentő, európai uniós rendelet miatt is fontos. A hiteles fordítások eseti körének szűkítése miatt ugyanis gyökeresen átalakul a jelenlegi állami fordításhitelesítő szerv szerepe.