Az amerikai vizsgálatok szerint a sajtó étterem-értékeléseiben is a legfontosabb, az ételek minőségénél, a kiszolgálásnál is mérvadóbb szemponttá vált, hogy nyugodt légkörben, vagy csak lárma, zavaró zajok közepette tudunk-e étkezni.

Az, hogy egyre több a zajos hely, több okra vezethető vissza. Az egyik, hogy átalakultak az éttermek: míg régen a magasabb kategóriájú helyeken vastag függönyök, tapéták, ülőpadok, párnázott székek csillapították a hangot, napjainkban a sima formák, nagy üvegfelületek, a “kemény” bútorok az uralkodók.

Egyre több helyen építik egybe az éttermet a bárral, sőt, a konyhával, ami tovább növeli a zajt. Új éttermek tervezésénél kevesen gondolnak a hangszigetelésre – azért is, mert az nagy mértékben emeli a költségeket. Lehetne ugyan a régi módszert alkalmazni, függönyökkel, szőnyegekkel, tapétákkal, növényekkel – de ki szeretne ódivatúnak látszani?

Ugyanakkor sok helyen úgy gondolják: az állandóan sugárzott zene, a már kívülről érezhető lárma vonzza a vendéget, úgy érzi, vidám, eleven helyre kerül, ahol jól

fogja érezni magát. Hiszen ki szeretne mauzóleumben vacsorázni…

S van olyan nézet is, hogy éppen lármás légkörben többet fogyaszt a kedves vendég – főként italból. Végül az, hány decibeles lármát kell elviselnünk, nem kis mértékben függ maguktól a vendégektől is. Ha sok a hangosan beszélő, akár ordítozó vendég, még rosszabb helyzetbe kerülünk.

Néhány tanács azoknak, akik szeretnek nyugodtan enni étteremben:

• Menjünk korán. Igaz, nem mindenki szeret korán vacsorázni, de ha 7 óra előtt megyünk, alacsonyabb zajszintre számíthatunk.
• Kérjünk asztalt csendes helyen, remélhetőleg van olyan.
• Ha zavar a zene, kérjük, halkítsák le, kérésünkkel nem leszünk egyedül.
• Ha nem teszik, tegyünk panaszt a tulajdonosnál. Talán rájön, hogy nem érdemes szüntelenül bömböltetni a magnót.
• Ha nem járunk sikerrel, keressük másik éttermet. Zene és lárma nélkül. Ilyenek is vannak.