A romániai magyarság meghatározó városa, Székelyudvarhely polgármestere, Bunta Levente meghívójában utalt az összefogás szükségességére, ami szerinte a mostani nehéz időkben kiemelten fontos: "Az együttműködésre, az együttgondolkodásra való igény ma ugyanolyan erővel jelentkezik, mint 1989 forradalmi napjaiban, amikor megérkeztek az első magyar segélycsomagok a megtépázott székely városokba". Hozzátette azt is: nincs kétsége afelől, hogy vendége, Gyenesei István, a magyar kormány egyetlen független minisztere tisztában van eme segítőszándék erejével, hiszen ő volt az első, aki a segélycsomagok mellett elsőként lépett a külhoni magyarság ügyében, szorgalmazva Hargita és Somogy megye között a kapcsolatok felvételét.

Az önkormányzati miniszter - miután református istentiszteleten, majd katolikus misén vett részt, közel ötezer ember - köztük lovashuszárok és székelyhuszárok - előtt mondott többszöri nyíltszíni tapssal fogadott beszédet a Márton Áron téren. Megemlítette, hogy nem fogadható el, hogy a Magyar Köztársaság elnökének jövetele elé akadályokat állítanak, s kiemelte, hogy "akik ezt teszik, nem tudják, hogy az akadályként elénkbe görgetett kövekből egy kis ügyességgel lépcsőt tudunk építeni". A miniszter szerint az anyaország méltán örül, hogy a székelyföldi magyarság ma már méltósággal ünnepelheti március 15-ét. Székelyudvarhelyet  "igazodási pontnak" nevezte.

Ugyanakkor megemlítette, hogy a kívülről egységesnek gondolt székelyföldi világ is tagolt. Kifejezte, hogy nem tartaná illendőnek, ha ebbe Magyarországról valaki "beleokoskodna"! "A helyi csörtéket, kinek-kinek a maga pástján kell megvívnia... De természetesen, örül a szívünk, ha egyetértésre, összefogásra talál magyar és magyar" - mondta, s európai minimumnak nevezte a kulturális autonómiát. 2009 tennivalói közül kiemelte: "A jók, a tenni akarók szövetségét kell létrehoznunk, az acsarkodókkal, a bajkeverőkkel szemben. Nem ellenséget kell keresnünk, az jön magától, hanem célokat és ahhoz szövetségeseket."