A dopping üzlet a szer előállítójának, a vele kereskedőnek, de haszna van belőle a fogyasztónak is. Utóbbi persze nem feltétlenül a konkrét pénzszerzés reményében használja, lehet, hogy csak a nagyobb izmok építéséért kezd el testsúlynövelő szereket szedni, pusztán azért, hogy az "jobban nézzen ki". Ha pedig az élsportról beszélünk, akkor sem csak a legjobbak, a világsztárok teljesítményfokozásáról szól a fáma, hanem a megfizetett sportban szereplőkről is.
Megfizetettek
"Minden sportágat, illetve versenyzőt megkísérthet a tiltott szerek használata, de semmi nincs nyilván, és többek közt a csapatsportoló nem megy vele sokra" - írja hozzászólásában Frenkl Róbert, vitatkozva azzal az állítással, hogy a mérhető sportágak, mint az atlétika, úszás, kerékpározás, kajak mellett nyilván az összes labdasportban is doppingolnak. (Élet és Irodalom, 51. évfolyam 39. szám.)
Pedig a labdarúgás példáját véve, miért ne számítana sokat, ha a középpályán kilencven perc alatt akár tíz kilométert - benne rengeteg, ritmusváltást igénylő rövid sprintet - is futó sportoló a nyolcvanadik perc tájékán sem fárad el? Ehhez elég, ha a tüdő jobb oxigénfelvételét elősegítő készítményt vesz magához a mérkőzés előtt. Természetesen, ha valaki heti nyolc edzéssel a tüdejében áll neki mérkőzést játszani a hétvégén, az van olyan edzettségi állapotban, hogy a doppingszernek leginkább csak a káros következményével kell számolnia, nem a teljesítménye fokozásával. De itthon például a megyei első osztályú labdarúgócsapatokban szép számban vannak olyanok, akik köztisztviselők keresetével megegyező pénzt tesznek zsebre havonta - természetesen számlaadás nélkül -, miközben heti két edzéssel kell a legjobb formájukat nyújtani hétről hétre.
Ezen a szinten már a maximális felkészültség nincs meg, így sokat számítanak a különböző "csodaszerek". Nyilván nem mindenki él ezzel a lehetőséggel, főleg úgy, hogy ezek a dolgok "szájról szájra" terjednek. Az egyik csapattárs ajánlja, a másik kipróbálja, a harmadik nem. Hallani ezt-azt a szerről, mindig van, aki mindent tud, de mégsem orvos végzettségű szakember beszél a készítmény kémiájáról, veszélyeiről. (Persze az orvosi felügyelet drága. Az Outside amerikai magazin rávett egy amatőr kerékpárost, hogy titkon járjon utána, miként lehet doppingszereket beszerezni. A sportoló beszámolójában az áll, hogy egy nyolc hónapos, számára felépített program 7500 dollárba került, amelyet egy, a San Fernando-völgyben dolgozó belgyógyásznak fizetett ki.)
Drága procedúra
Nyilván nehéz bizonyítani a leírtakat, de egy átfogó doppingellenőrzés a fizetett játékosokkal rendelkező csapatsportok bajnokságaiban lehet, hogy meglepetést okozna. Persze ez addig nemigen fog megtörténni, míg egy átlagos doppingvizsgálat nagyjából százezer forintba kerül. Ez az összeg több különböző részből tevődik össze - tudtuk meg Horváthné Soós Erikától, a Wessling Doppingellenőrző Laboratóriumának vezetőjétől.
A mintavétel költsége sportolónként átlagosan 15-20 ezer forint. Ezt a magyarországi doppingellenőrzést koordináló Magyar Antidopping Csoport (MACS) végzi el. A díjban benne van a mintavevők munkabére, utazási és szállásköltsége, valamint a szükséges eszközök ára. A MACS jelenleg az ausztriai Seibersdorfban található laboratóriummal vizsgáltatja meg a mintákat, mivel ez a legközelebbi, amely rendelkezik a nemzetközi doppingellenőrzéseket irányító WADA (World Anti-Doping Agency) akkreditálásával. A világon 34 ilyen laboratórium működik, hazánkban még nincs ilyen.
A teljes cikk a Piac és Profit októberi számában olvasható.
