Minden év novemberében fényűző gála keretében osztják ki a Tara-díjat azoknak, akik annak ellenére – vagy talán pont azért -, mert az élet kemény megpróbáltatásoknak tette ki őket, talpra állásukkal, pozitív gondolkodásukkal és szeretetteljes cselekedeteikkel társadalmunk meghatározó szereplőivé, példaképeivé váltak. A nagyszabású esemény célja, hogy bebizonyítsa, a szeretetnek és a hitnek sokszor nagyobb ereje van, mint a pénznek.
Az Ausztriában élő volt gyorskorcsolyázó olimpikon, Dörfler-Antal Emese és Christian Rijavec freestyle síbajnok a munkája mellett alapította az alapítványt, és szponzorok segítségével minden év novemberében nagyszabású gálát rendeznek Bécsben. A fényűző eseményen a tragédiát megélt és túlélt, abból új életet kezdett embereket állítják a középpontba. Idén a bécsi városházán ismét hat olyan kimagasló egyéniséget díjaztak, akik tetteikkel példaképek lehetnek embertársaik számára. Életpályájuk néha megdöbbentő akaraterőről, szenvedésről és kitartásról, máskor csak nagyon keveseket jellemző szociális érzékenységről, empátiáról, segíteni akarásról ad tanúbizonyságot.
2015-ben két olyan magyar ember is van a díjazottak között, akik példamutatásukkal, pozitív életszemléletükkel és tenni akarásukkal kiérdemelték az elismerést. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója munkásságát életműdíjjal ismerték el, Kárász Róbert, a TV2 műsorvezetője pedig társadalmi felelősségvállalás kategóriában vehette át a Tara-díjat. Mindkettőjük életművének üzenete, hogy mindig van remény, és nincs leküzdhetetlen élethelyzet.
„Soha nem szabad nyafogni”
„Az élet megy tovább.” Böjte Csaba nagyon sokszor mondta el ezt a mondatot azoknak a bajba jutott gyerekeknek, akiknek a sorsát megpróbálta jobbá tenni. Az elmúlt 23 évben több mint 5000 gyereket fogadott be Erdélyben. Olyanokat, akiknek valamiért megakadt az életük: a családjuk szétesett, a szüleik nem tudták tovább nevelni őket.
– Nagyon fontos, hogy a világ is lássa, hogy a nehézségből, legyen bármilyen tragikus, fel lehet állni. A nap másnap is felkel, és az élet megy tovább. Nekünk is talpra kell állni, és haladni a világgal – mondja Böjte Atya, és hozzáteszi: – Ha egy csapat gólt kap, és emiatt keseregni kezd, biztos, hogy még öt-hat gólt rúgnak neki. Ha viszont inkább küzd, lehet, hogy a végén győzni fog. Mindenkinek magának kell a kezébe vennie az élete sorsát. Erre tanítom a gyerekeket és arra, hogy soha nem szabad nyafogni. A nyafogással csak a saját életben maradási esélyét rontja.
Úgy tűnik, Böjte Csaba gyereknevelése sikeres, hiszen az otthonaiban nevelkedők közül sokan egyetemre mennek, családot alapítanak – van, akinek már két, három, négy gyereke van –, és legtöbbjük a társdalom sikeres tagjaivá válik. Mindenki a maga módján igyekszik talpon maradni.
1992-ben helyezték Böjte Csabát Dévára, ahol szerzetes papként pártfogásába vett néhány utcán lévő gyereket. Beköltöztette őket az üresen álló ferences kolostorba, majd elkezdte felújítani az épületet szobáról, szobára. Amikor egyre több rászoruló kisgyermek került hozzá, a közelben házakat vásárolt, amelyekben főállású nevelőszülőket vett fel. Ők nevelik a befogadottakat, egy-egy „családban” nyolc–tíz különböző korú gyerekről gondoskodnak.
Az alapítvány egy anyaotthont is üzemeltet, ahová állapotos nőket fogadnak be, akik nem tudnák máshol megszülni gyermeküket, és próbálnak a bajba került szülőknek is segíteni, hogy egyszer majd újra maguk nevelhessék gyermeküket. Persze nehéz megmagyarázni a kisgyerekeknek, hogy a világban vannak, akik könnyebben, míg mások nehezebben boldogulnak. Böjte Csaba azonban nem akar hazudni.
– Nem tudok új világot teremteni, de meg tudom tanítani, hogy hogyan kell küzdeni ebben a közegben. Az erdőben van húsz őzike, abból kettő-három megél, a többit megeszik a farkasok. Ilyen a világ. Az önsajnálat nem visz előre. Az fog élni, aki tanul, sportol, zenél, küzd, és jó eredményeket ér el. Ha valaki nem szeretne tanulni, kiviszem a piacra, és megmutatom a nénit, aki paradicsomot árul, ha esik, ha fúj, és a hajléktalant, akinek hiába viszünk egy csésze kávét, akkor is a szabad ég alatt tölti az éjszakát. Mindenkin magán múlik, hogy ezt vagy egy másik utat fog járni.
Az alapítvány sok kis összegű adományból tartja fenn magát. Böjte Csaba járja a városokat, sok helyen tart misét. Az ott összegyűlt pénzeket is az alapítvány hasznosítja, és mostanában a román állam is támogatja a működésüket. Ahogy a szerzetes fogalmaz, nem veti fel őket a pénz, de jut is, marad is.
„Kell egy saját ügy”
2011 óta foglalkozik komolyan társadalmi célú programok kitalálásával és megvalósításával Kárász Róbert. A TV2 műsorvezetőjének munkájára már korábban felfigyeltek a Life Goes On szervezői.
– Kellett egy kor ahhoz, hogy megérjen bennem a felelősségvállalás fontosságának tudata. Közszereplőként több kapcsolatom és lehetőségem van az átlagosnál, muszáj segítenem azoknak a társadalmi csoportoknak, amelyek maguk erejéből nem biztos, hogy képesek elérni céljaikat.
Bár több kezdeményezésnek is részese, és munkájával sokakat támogat, fontosnak érezte, hogy legyen saját „ügye” is. Mostanra kettő is van.
Az Ezer Lámpás Éjszakája kampány középpontjában az eltűnt gyerekek állnak. A cél, hogy felhívják a társadalom figyelmét arra, hogy mennyi gyerek tűnik el, valamint segítséget nyújtsanak a felkutatásukban. A mára Magyarország egyik legismertebb társadalmi célú programjává érett kezdeményezés 2011-ben indult, jövőre már 15 városban szervezik meg évente a programot. A műsorvezető honosította meg hazánkban a tejesdoboz-akciót is, az Alföldi Tej termékein láthatók az eltűnt gyerekek fényképei.
– Kétgyermekes apaként nagyon érzékenyen érint ez a téma, szerintem minden szülő legbelsőbb félelmeit hívja elő. Megdöbbentő, hogy Magyarországon évente tizenkét–tizennégyezer gyerek eltűnését jelentik be, ami pedig igazán sokkoló, hogy kilencven–száz gyerek tűnik el nyomtalanul!
A Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítványt 2012-ben azért hozták létre, hogy felhívják a figyelmet a megváltozott munkaképességűek helyzetére, és munkahelyteremtéssel támogassák a fogyatékossággal élő személyek társadalmi integrációját. Ahhoz, hogy a program elegendő nyilvánosságot kapjon, szükség volt valamilyen látványos rendezvényre – így jött a Maciárverés ötlete. A hírességek által felajánlott játékokból befolyt bevételt munkahely-teremtési programjukra fordítják. Az első pillanattól cél volt, hogy saját munkahelyet hozzanak létre fogyatékkal élők számára, idén ez is megvalósul. Az egykori budapesti Vörösmarty mozi helyén Európában is egyedülálló foglalkoztatási komplexum jön létre, amely december 3-án, a fogyatékkal élők világnapján nyitja meg kapuit. A Vörösmarty „fogyatékosságbarát” mozi, kulturális központ, pékség, kávézó és bolt lesz egyszerre, 12-15 megváltozott munkaképességű embernek ad majd munkát.
– Hatszázhúsz négyzetmétert kell teljesen átépíteni, és ebbe mindennap egy kicsit belehalok, viszont látom a partnereinken a mosolyt, a hitet, a bizalmat, ami mutatja, hogy amit csinálunk, annak van értelme. Mostanra már látszik a programok eredménye is, az Ezer Lámpás kezdeményezés kapott már díjat Münchenben és Londonban is, nagy megtiszteltetés a Life Goes On kitüntetése is. Látom a további célokat is, az Ezer Lámpás Éjszakájához az unióban máshol sincs hasonló, nemzetközi megjelenést is tervezünk. Ha pedig a Vörösmarty sikeresen elindul, jöhetnek a más városokban nyitott Maci kávézók.
A siker és elismerés ellenére a programok finanszírozására még mindig nehéz forrást találni. A Vörösmarty projekthez mintegy 70 millió forint hiányzik még, és a már bevezetett brandként működő Ezer Lámpás Éjszakája esetében is minden évben az utolsó pillanatig kétséges, hogy sikerül-e elegendő anyagi támogatást összeszedni a kampányra.
– Bár már sokan beszélnek a felelősségvállalás fontosságáról itthon, még mindig kevesen tesznek az ügyekért. Mindenki a támogatásáról biztosít, és méltatja a programokat, de pénzt kevesen adnak. Örömmel és lelkesedéssel foglalkozom ezzel, és nem adom fel, de tény, hogy civilként nem könnyű a semmiből felépíteni valamit.
