Az immár huszonöt tagúra bővült Európai Unióban az egyes tagállamok igen csak változatos banki és felügyeleti rendszert működtetnek. E miatt először még 1998-ban kezdeményezte a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság, hogy egy egyezményben (Basel I.) fogják össze az akkori tagállamok rendszereit – mondta Iris Jandraits. Az Európai Bizottság pénzügyi szakértője hozzátette: azonban olyan gyorsan változott a világ, hogy már egy év múlva módosítani kellett azt.

A módosítások alapján készült el a Basel II. keretrendszer, amelyet a tervek szerint 2004. június fogad el a bázeli bizottság. Ehhez kapcsolódik a CAD III. egyezmény, amelyben a tizenötök konzultatív jelleggel fejthetik ki véleményüket a pénzügyi szektor egységes irányításáról. Mind a két párbeszéd végén kötelező érvényű irányelveket fogalmaz majd meg az Európai Bizottság, amelyet a 25 tagállamban működő összes banknak, és tőketársaságnak be kell majd tartani, mérettől függetlenül. Erre legkorábban 2006-ban kerülhet sor.

A Basel II. egyezmény célja: egységesíteni a piacon működő cégek szabályozási környezetét. Maga a majdani irányelv három pilléren nyugszik. Az első a minimális tőkekövetelmények meghatározása, a piaci kockázatok megfelelő súlyozása, valamint a szektor működési fegyelmének javítása – mutatott rá Jandrasits. A megfogalmazott célok közül kettőt emelt ki a szakértő. Az egyik ezek közül az, hogy a bankoknak megfelelő tőke álljon rendelkezésre a kockázatvállaláshoz. A másik, hogy az bankfelügyeletek közelítsék egymáshoz szabályozási, eljárási módszereiket.

Ez utóbbi érdekében az Európai Bizottságon belül külön munkacsoport alakult, melynek feladata, hogy egy olyan felügyeleti modellt dolgozzon ki, amelyre – saját szabályozóik kimunkálásakor – támaszkodhat az immár huszonöt állam törvényhozása. A munka nem kevés, hiszen a 25 államban huszonötféle felügyeleti szabályozás van. A modell célja, hogy olyan új jogszabályokat hozzanak a szektorra vonatkozóan a nemzetállamok, amelyek megfelelnek a Basel II. előírásainak, valamint a belső törvényeknek egyaránt.

Jandrasits szerint ez igen nagy feladat, hiszen jelenleg például 17 nemzeti opció van a határon átívelő pénzügyi szolgáltatások szabályozására. Ezt egyébként tizennégyre tervezi csökkenteni a bázeli bizottság. Azonban az egységesülő szabályozáson belül némi mozgástere lesz majd a nemzetállamoknak. Ugyan a közösen kimunkált szabályozóknál enyhébbet nem alkalmazhatnak, ám szigorúbbat minden további nélkül – tette hozzá az Európai Bizottság szakértője.

A Basel II. rendszer alkalmazása nem csak a bürokratákra ró nagy feladatot, hanem a piaci szereplőkre is. Ez a munka főként informatikai jellegű – hangsúlyozta Bárdos László. A Synergon vezető tanácsadója szerint a munka igen összetett. Első lépésben az adatok-információk megfelelő áramlását kell megoldani. Ezután lehet kialakítani egy stábot, amely levezényli az átállást, és bevezeti az új eljárásokat.

Az ehhez a munkához szükséges erőforrásokat (emberi és pénzügyi) pedig a pénzintézeteknek kell biztosítani. Bárdos szerint egyébként éppen ez a szűk keresztmetszete az átállásnak. Az, hogy ezek a fejlesztések nem zajlanak le egyik napról a másikra, jól jelzi Bob Giffordsnak, az EMEA Research and Consulting igazgatójának megjegyzése, miszerint: a nagy bankok már évek óta dolgoznak ezeken az informatikai rendszereken.