A közelmúltban eredménnyel lezárult textilipari tárgyalások során sem volt teljes az egység az Európai Unió tagállamai között, hiszen azon országok, amelyek ruhagyárakkal rendelkeznek Kínában, kevéssé szorgalmazták a szigorításokat, mint azok, amelyek például Marokkóban lévő üzemeikből szállítanak az EU piacára termékeket. Ez a nem túl egységes előzetes álláspont is ráirányítja a figyelmet arra, hogyan alakultak és alakulnak az újonnan csatlakozott országok kereskedelempolitikai lehetőségei az új környezetben. A Magyar Köztársaság nemzetközi kereskedelmi képviselője szeptember 14-én, a Miniszterelnöki Hivatalban szervezett háttérbeszélgetésen ki is fejtette, hogy hazánk rendre találkozik az eltérő gazdaságfilozófiai felfogásokkal a napi döntések előkészítése során is. Az egyik alapelv a teljesen nyitott, liberális kereskedelmet képviseli, s azt, hogy a versenyképességnek is ez a gyakorlat az előfeltétele. A másik lényeges nézet sokkal inkább épít egyfajta protekcionista szabályozásra. Magyarország ennek is, annak is híve, bár éppen az agrártermékek kereskedelme területén az utóbbi gyakorlatra célszerű alapoznunk. Ha abszolút liberalizált mezőgazdasági politika érvényesülne az EU-ban, akkor az az ágazat magyarországi halálát okozná.
Mindemellett számunkra különösen a harmadik piaci feltételek javítása evidencia, így érdekünk, hogy az EU a sokszor irreális piacvédelmi eszközöket alkalmazó ázsiai országok gyakorlatának megszüntetéséért sikerrel szálljon síkra. Ilyen összefüggésben értékelődött fel három éve is, s azóta folyamatosan az úgynevezett dohai forduló. A világkereskedelmi szabályozásokról folyó tárgyalások és megegyezések azt is eredményezik, hogy egy-egy WTO-s találkozó előtt a kereskedelmi háborúk megfékeződnek, s ez a GDP 60 százalékát az exporton keresztül realizáló Magyarországnak több mint üdvös. Ugyancsak hazánkra vonatkozó adat, hogy az uniós piacon teljesül külkereskedelmünk 83 százaléka, következésképp a dinamikus - nem EU-s - piacokon való aktív jelenlétünk hovatovább létszükséglet. A dohai folytatásnak is tekinthető miniszteri értekezletre Hongkongban kerül sor, s ettől éppen a mezőgazdasági termékek miatti háborúk lendületének alábbhagyását várja az EU is, Magyarország is. Az Egyesült Államok a belső támogatásokkal, Argentínától kezdve Kanadán át Ausztráliáig sok ország az exporttámogatások különböző módozataival torzítja a verseny feltételeit.
Major István nem rejtette véka alá, hogy sokszor nem egyszerű Magyarország érdekeinek képviseltetését elérni Brüsszelben. De több csatát is sikerrel megnyertünk. Így például az úgynevezett GSP vámpreferencia rendszer során a fejlődő országoknak nyújtott egyoldalú uniós kedvezmény 11 termékre vonatkozóan mégsem kapott zöld utat, két portéka esetében kifejezetten a magyar agrártermelés biztonságos piaci hátterét sikerült megóvni. A csemege kukorica és a méz így került be ebbe a körbe. Magyarország az "elöregedési" problematika uniós kezelése esetében is külön véleményt képviselt, miszerint megakadályoztuk, hogy a szolgáltatási szektor javára harmadik országokból szabadon jöhessen be munkaerő. Az érvünk az volt, hogy amíg unión belül létezhetnek a munkaerő-áramlást korlátozó intézkedések, addig az újonnan csatlakozott országoktól sem lehet várni e piacuk liberalizálását. A legsikeresebb csatát a tokaji bor földrajzi eredet-megjelölése érdekében vívatta meg Magyarország az Európai Unióval. Az ellenfél Ausztrália, ahol nem is egy bor esetében bitorolják a tokaji nevet, s még attól sem riadtak vissza, hogy az EU-ba e néven kíséreljenek meg exportálni. Először az EU csak más tagországok borainak védelméért lépett fel Ausztrália ellen, majd a diszkrimináció elleni magyar háborgás eredményeként Brüsszel hajlandó volt a tokaji ügyében is tárgyalni, pozitív döntést - az ausztrálok 10 éven belüli visszavolnulását - elérni. A folytatás már biztatóbb, ugyancsak e magyar ital érdekeinek védelmére Amerikában jár el az unió.
Németország - a maga szempontjából okkal - folytatott csaknem eredményes dömpingár-politikát. Az orosz piacról származó műtrágyát, a kálisót kívánta erőteljes vámmal sújtatni. Magyarországgal az élen Lengyelország, Szlovákia és Csehország azonban elérte Brüsszelben, hogy antidömping vám kivetése ne következzék be, mivel azzal a hagyományos mezőgazdasági termelésünk szenvedne kárt. Oroszország belföldön a világpiacihoz képest ötödáron értékesíti a földgázt, így a műtrágya is olcsóbban készül és versenyképesebb áron jut a magyar vevőkhöz is. Ezt akarták német gyártók kivédeni.
