A KRESZ megközelítése szempontjából egy esetkörről van szó. A KRESZ azon rendelkezése, amely éppen a fenti két tiltás között bújik meg, úgy hangzik, hogy a járművet csak az vezetheti, aki a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van.
Itt egy olyan gumikötél szabályról van szó, amely megalapozhatja a felelősségét azoknak a járművezetőknek is, akik nem koncentrálnak kellő mértékben a vezetésre. A KRESZ megfogalmazása nem kellően konkrét, illetve nem tükrözi a lényeget: a koncentráció megléte vagy annak hiánya a döntő.
Minthogy nem egy olyan jól megragadható szabályról van szó, mint a menet közben kézben tartott mobiltelefonra vonatkozó tilalom, mindig az eset összes körülményei fogják azt meghatározni, hogy a vezető a jármű biztonságos vezetésére alkalmas állapotban van-e.
No igen, de hogyan bizonyítja be a rendőr, hogy éppen szendvicset ettem a balkanyar során, vagy hogy a gyermek kekszeszacskóját nyitogattam útközben? Nagy valószínűséggel sehogy, nem is gyakori a bírságolások száma ezekre a körülményekre alapítva. A „tényleg gyorshajtottam, de hogyan lehetne megúszni” vezetők országában a bírság veszélyének hiánya esetén csak a belátás, a józan ész segíthet. A fentiek vizsgálata ugyanis legtöbb esetben akkor jön szóba, amikor súlyos baleseteket követően kiderül, hogy a vezető figyelmét a navigációs rendszer állítgatása vonta el, vagy hogy a baleset után a roncsból még mindig üvölt a zene.
Az tehát, hogy vezetés közben többfelé kell figyelnünk, természetes. A többi közlekedőn túl más körülmények is elvonják figyelmünket. Ennek a
Az pedig, hogy hosszú másodperceken keresztül nem tartjuk figyelmünket az úton, megengedhetetlen. A kezeink helyett könyökünkkel sem fogunk tudni vezetni. Ennek olyan következményei lehetnek, ahol az eljárás során a szakértő másodpercekről fog beszélni, amelyek egy örökkévalóságra változtatták meg a mások és a saját életünket.
