Másrészt illene tudni a magyar Belügyminisztériumban is, hogy az Egyesült Államokban a haza védelme nem pártpolitikai, hanem nemzeti kérdés. Ez ügyben teljesen mindegy, hogy éppen ki az USA elnöke. És ez nemcsak a nagypolitikában van így, hanem a mindennapokban is. Egy példával illusztrálva. Ha kiraknak minket az ESTA rendszerből és újra órákat kell majd vízumért sorban állni a nagykövetségen, mint 2008 előtt, akkor egyetlen ember dönt majd sorsunkról. Az a konzul, akihez kerülünk. Ő pedig fogalmazásában is jelzi, hogy az Egyesült Államokban az egyéni felelősség egy létező intézmény.

Vízumkérelmét elfogadom, és engedélyezem, hogy belépjen az USA területére.

Mindez egyes szám első személyben, hogy mindenki értse, egyszemélyi döntés született. Az USA nem Magyarország, ahol elég, ha Orbán Viktor odatelefonál valahová és még az ellenzéki tisztviselők is haptákba vágják magukat. Az egyéni felelősség körébe tartozó ügyekbe még az amerikai elnök sem szól, szólhat bele, megengedve, ez itt Magyarországon szinte egy teljesen ismeretlen működés, hiszen bizánci típusú rendszerekben élünk évszázadok óta.

Harmadrészt illene ismerni az általános, nemzetközileg elfogadott nemzetbiztonsági protokollt. Magyarországon is úgy történik, ha egy törvényileg védett intézménybe megérkeznek a nemzetbiztonsági szakértők, akkor először a határontúli magyarok listáját kérik. És ha megkérdezik őket, vajon miért, akkor azt a választ kapják, ha Ön lenne a Securitate (a román kommunista diktatúra titkosszolgálata volt) vezetője, akkor Ön kiket küldene hozzánk? Az amerikai nemzetbiztonsági szakemberek is pontosan ismerik ezt a protokollt, ezért sem kezelhetik ugyanúgy a határontúli magyarok beengedését, mint az itt születettekét. Ezt a szabályt pedig magukra nézve is kötelezően alkalmazzák. Náluk egy hadiüzemben csak olyan amerikai állampolgár dolgozhat, aki az USA-ban is született. A titkosszolgálatok ugyanis a világon mindenütt, teljesen logikusan olyan embereket igyekeznek beszervezni, akik a legközelebb állnak a célország kultúrájához.