A felelősség kérdésében két irányból közelítettünk a kutatásban: a felelősségi szint megállapítása és az elvárt következmények irányából. A felelősség kérdésében igen szerteágazóak az állampolgári vélemények. Ugyan a felelősség teljes elhárítása („nincs felelős, mert semmi különösebb nem történt”) csak egy törpe kisebbség (4 százalék) álláspontja, egy jelentősebb társadalmi szegmens (26 százalék) szerint a felelősség az adott intézmény vezetésére korlátozódik. Egy további 13 százalék ennél magasabb, területért felelős államtitkári szinten állapítja meg az elsődleges felelősséget, 12 százalék még magasabb, miniszteri szinten, és kb. minden negyedik magyar egyenesen Orbán Viktor miniszterelnök személyében látja az elsődleges felelőst.
Az elvárt következmények kérdésében is hasonló relatív arányok érvényesülnek. Egy 5 százaléknyi törpe kisebbség szerint nem indokolt semmiféle következmény, 26 százalék szerint Kovács-Buna Károly lemondásával már megtörtént a felelősségre vonás, 14 százalék szerint azonban le kéne mondania a gyermekvédelemért felelős államtitkárnak, 14 százalék szerint Pintér Sándor belügyminiszternek. 25 százalék szerint pedig Orbán Viktornak. A társadalom negyede (ezen belül a Tisza-szavazók 54–60 százalék, egyéb ellenzéki szavazók 39–42 százalék és a pártnélküliek 21–16 százalék) az tehát, akik hajlamosak a legmagasabb szinten keresni a politikai felelőst, és a kormányfő lemondását tartanák indokoltnak az ügy kapcsán. A téma erejét mutatja az a tény is, hogy a felelősségi szint és az elvárt következmények kérdésében a megkérdezettek kevesebb mint ötöde (19–17 százalék) az, akik nem tudtak vagy nem akartak véleményt alkotni.
