A Pohner család leszármazottainak többsége egyenes derékkal jár, elszánt képviselői a polgári értékrendnek és a balekségig becsületesek. Ez valahogy rájuk lehet írva, mert sokan észreveszik. A fiúkat sokan megsüvegelték Budapest utcáin még akkor is, amikor már nem volt szokás, hogy köszönnek egymásnak fővárosi közterületeken az emberek. Amikor pedig az egyik ükunoka viccelődött a gázóra leolvasó cigánylánnyal, hogy ő bizony lopja a gázt, mint sok nagy ember e honban, a cigánylány az arcába nevetett. Közölte, hogy ő első látásra is pontosan érzékeli és tudja, hogy kik lopják, és ő nem tartozik közéjük. Gyakran előfordul, hogy a BKV ellenőrök is csak intenek, amikor a jegyüket, vagy bérletüket akarják mutatni, hagyják csak, mert rájuk nézve el tudják dönteni, nem lógós fajták.
A mai fiatal Pohnerek közül sokan Nyugatra tartanak. Úgy érzik üknagypapa magyarországi kalandja rossz irányba fordult. A polgári értékrendnek, se híre, se hamva. Az ország bűzlik a korrupciótól, a hazudozástól. Nem értik, miért fotózkodik egy miniszterelnök semmirekellőkkel, Győzikékkel és Nagy Ferókkal. Miért kollaborál egy volt KGB-s Putyinnal, miért tagadja meg a nyugati értékrend normáit. Látják, hogy a ma Nobel-díjasai Nyugaton élnek és nem itthon, valamint, hogy díjaik után se ajánl fel nekik senki semmi munkát e honban. Magyarságuk nem más, mint egy propagandisztikus elem a hatalmon lévők számára, nem pedig egy akár kézzelfogható, használható tudás és kapcsolatrendszer.
