A bizánci rendszereknek pechünkre elég sok a hibája. Mivel nem számít az erkölcs és a szaktudás, csak a vezetőhöz kötődő feltétlen odaadás, általában az idővel arányos mérhetetlen elbutulás kezdődik. Magyarország ma ott tart, hogy nincs egészségügyi miniszterünk, az oktatásügyet pedig egy rendőr irányítja. Látszik is e két ágazat katasztrofális helyzete. Nem véletlen, hogy a tanárok tüntetésekor a Magyar Orvosi Kamara Országos Elnöksége azonnal támogató nyilatkozatot adott ki. A jelenlegi helyzetben az egykori Környezetvédelmi Minisztérium is nagyon hiányzik, amit úgy sikerült eltörölni, hogy nyoma sem maradt. Ha valaki szorgalmasan figyeli a híreket, hogy most, amikor mindenki szabadulni akar a fosszilis energiahordozóktól, akkor a rothadó nyugaton a legfontosabb kormányzati szereplők a gazdasági és pénzügyminiszterek helyett a környezetvédelmi tárcák vezetői lettek. Sorra jelentenek be olyan beruházásokat, amelyek növelik az alternatív energiatermelés jelentőségét és támogatják a fenntartható fejlődést.

A másik, hogy a látszat ellenére a bizánci rendszerek nem erősítik se a nemzeti, se a közösségi összetartozást. A magyar társadalom látványosan kettészakadt. Az elmúlt 10 évben megháromszorozódott az Ausztriában dolgozó magyarok száma.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) pont nem azt szolgálja, ami az elnevezése, hanem éppen azt, hogy megbélyegezze az egyet nem értőket. Ha pedig valaki jól ismeri a Fidesz belső rendszerét, akkor pontosan tudja, hogy nincs a pártban igazi kohézió, hiszen a tagok folyamatosan egymás konkurensei a vezető kegyeiért folyó harcban. Egymás feljelentgetése napi tevékenység a pártban. A több évtizedes barátságok akár egyetlen nap alatt porladnak szét, lásd Simicska Lajos egykori mindenható pénztárnok esete. Amióta kegyvesztett lett az összes „fideszes barátja” eltűnt mellőle és mögüle, magányosan tengeti életét egyetlen megmaradt cége környékén.