Ha valaki a 90-es években azt mondja, hogy Orbán Viktor egyszer Putyinok és Erdoganok barátja lesz, miközben nyugaton Európa renegátjaként tekintenek rá, valószínűleg azonnal elmegyógyintézetbe szállítják teljes nemzeti egyetértésben. Most meg ott tartunk, ha Putyin rakétaesőt rendel el civilek lakta városokra, akkor egyedül Németh Zsolt az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke mondhat csak nagy halkan annyit, hogy az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének (PACE) magyar delegációja elfogadhatatlannak tartja a civileket célzó és a humanitárius jogokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó durva orosz támadásokat az ukrajnai városok ellen. Aztán a többi fideszes vezető csak hallgat, de valószínűleg nem a szívére. Inkább csak sunnyog. Vajon mikor fordultak ekkorát a fiúk?
Magyarország életében valószínűleg történelmi dátum volt 2004. április 5-e. Ekkor frakcióülést tartott a Fidesz, ahol elemezték a 2002-es választási vereség okait és a követendő új stratégiát. Orbán Viktor pártelnök Habony Árpáddal jelent meg, akit egy "nagymintás szociológiai felmérés”, közvélemény-kutatás vezetőjeként mutatott be. A legfontosabb gondolat az volt, hogy a Kádár-rendszer győzött, megnyerte a rendszerváltoztatást.
A Fidesz ennek a gondolatnak megfelelően építette fel új stratégiáját és győz folyamatosan 2010 óta. Lényege egy keleti típusú, bizánci rendszer kialakítása, amely csak díszleteiben hasonlít egy demokráciára. Van minden, ami ehhez kell, látszólag független köztársasági elnök, Alkotmánybíróság, Médiatanács, Ügyészség mégis egyetlen a közös nevező, minden döntéshozót a Fidesz nevezett ki. Ráadásul jellemzően volt párttagokat. Ez fontos üzenet a civil szférának, és a pártoktól független szakmai tudás jelentőségének e honban.