A költségvetésnek igen csak szüksége van extra bevételekre, hiszen a pénzügyminiszter Hans Eichel arról számolt be, hogy a kormányzat előzetes várakozásához képest 9,6 milliárd euróval kevesebb adóbevétele lesz a német államnak. Ennek ellenére a legutóbbi statisztikai adatok szerint a gazdasági növekedés meghaladja az előre jelzettet. Németországban, és Olaszországban egyaránt 0,4 százalékkal bővült a gazdaság teljesítménye – írta az International Herald Tribune.

Ennek ellenére a kormánynak extra bevételekre van szüksége, hogy betömje a központi költségvetésben tátongó lyukakat. Ennek egyik eszköze lehet az ottani Postabank eladása. A szakértők egyébként ötmilliárd dolláros bevételre számítanak a pénzintézet értékesítéséből. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a tranzakció áldozatul esik a Deutsche Post (a Postbank tulajdonosa) és a Deutsche Bank (DB) közötti kötélhúzásnak. A német posta vezetése ugyanis visszatáncolt a korábban már bejelentett üzlettől.

A kormány szerint a döntésnek nem üzleti okai vannak. Ugyanakkor elemzők arra utaltak, hogy a berlini bürokraták igen csak sürgették a Deutsche Bankot, hogy vegye meg mihamarabb a pénzintézetet. A nyomásnak engedelmeskedett is a DB felső vezetése, ám mostanra ők is visszatáncoltak az üzlettől. A Postbank vezetői ezt megnyugodva vették tudomásul, hiszen számosan közülük vonakodva fogadták a terjeszkedés hírét. A német felsővezetés azt csak remélni tudja, hogy a mostani döntés nem odázza el túlságosan az amúgy is megkésett bankkonszolidációt.

A kancellár egyébként egy bankároknak szóló konferencián úgy fogalmazott, hogy Németországnak egy, vagy két olyan bankra van szüksége, amely nemzeti tulajdonban van, és képes az egész világon versenyezni a többi pénzintézettel. A német politikus csupán retorikai fogással élt, a hit erejével szólt – kommentálta a bejelentést Fred Irwin. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke hozzátette: a kancellár nem képes erővel kikényszeríteni bizonyos piaci folyamatokat.

Maga a Postbank-saga Gerhard Shröder, német kancellár azon döntésével kezdődött, hogy létrehoznak egy nemzeti iparági „bajnokot”. Ezzel a döntéssel egyébként azt a bevett gyakorlatot mellőzte el a politikus, hogy nem „divat” Németországban egy-egy iparágat felülről irányítani. A Center for European Studies igazgatója, Daniel Gros a döntés kapcsán egyenesen arról szólt, hogy a politika visszatért az irracionális gondolatokhoz. A brüsszeli kutatóintézet első embere rámutatott: a politikusok nem látják át, hogy miért nem működnek a gazdaságok. Ami pedig még nagyobb baj, hogy bármire képesek, hogy magukat a hatalomban tartsák.