Szinte lehetetlen megmondani, hogy a magyar bérek mikor érik utol a nyugatiakat, a következő öt évben ugyanis legfeljebb 1-2 százalékkal csökken a különbség - mondta a HR Portálnak Udvardi Attila a GKI Gazdaságkutató kutatásvezetője. Szerinte tehát tartós marad az a gyakran három-négyszeres eltérés, amely miatt már több százezren választották a külföldi munkavállalást. A bérek közötti szakadék legnagyobb oka termelékenységbeli lemaradás, azaz az a GDP mennyiség, amelyet egy átlagos munkavállaló egy óra alatt előállít.
Udvardi Attila szerint az a fő gond, hogy míg Magyarországon olyan üzemekben dolgoznak az emberek, amelyek GDP-arányosan kevés értéket állítanak elő, addig nyugaton jóval nagyobb a hozzáadott érték. Magyarországon például viszonylag erős az agrárszektor, ebben az ágazatban viszont hagyományosan alacsonyabbak a bérek. Ugyanez igaz az összeszerelő üzemekre, amelyek ugyan segítenek a munkanélküliség ellen vívott harcban, viszont nem termelnek annyit, mint egy olyan nyugati cég, amely fejlesztéssel foglalkozik.
Udvardi Attila szerint a megoldást a gazdasági fejlődés jelentheti, amelynek következtében átalakulna a gazdasági struktúra és már másfajta vállalatoknál dolgoznának a munkavállalók. Ehhez viszont elengedhetetlen a kiszámítható befektetői környezet és a megfelelő oktatási rendszer kialakítása, amelyekben jelenleg Magyarország nem teljesít jól - tette hozzá.
Nyugati árak magyar bérből?
Pesuth Tamás a Nézőpont Intézet vezető gazdasági elemzője a termelékenység mellett más szempontot is említett, szerinte ugyanis a bérek közötti különbségek magyarázhatók a kulturális eltérésekkel is. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke például elmondta egy korábbi beszédében, hogy a nyugati munkaerő egyszerre fegyelmezettebb és kezdeményezőbb. Ugyan jelentős fejlődés ment végbe a rendszerváltás óta, de ez még mindig nem a nyugati szint. Ebben természetesen nem mindig a munkavállalók a hibásak, sőt, elsősorban a "főnökök" - tette hozzá.
Mit lehet tenni a felzárkózásért?
Egy gazdaságban a bérszínvonalat több irányból is lehet mesterségesen "provokálni" - mondta Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője. A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a piaci cégek megnézik, hogy milyen költséggel képesek előállítani egy terméket, vagy szolgáltatást, ennek pedig eleme a munkaerő költsége is. Ebbe nem csak a nettó bér, hanem természetesen az azt övező terhek is belejátszanak, de némely szektorban a képzési költségek is (ha be kell tanítani a munkaerőt, vagy folyamatosan képezni). Ha az állam mesterségesen nagyon felnyomja a bérszínvonalat, akkor a munkaerőköltsége megdrágul, és külföldi cég könnyen úgy dönthet, hogy inkább máshol termel - mondta.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!
