Vannak, akik egyenesen pénzpiaci válságról beszélnek, Joaquin Almunia, az EU pénzügyi biztosa pedig stagflációs veszélyeket emleget. Ebben a helyzetben természetes, hogy a befektetési piacok is egyre kiszámíthatatlanabbá válnak, és a ma slágerterméknek számító alapok rövid távon akár komoly csalódást is okozhatnak. A szakemberek úgy vélik, kezdő kisbefektető ne most lépjen a piacra, aki meg már elhelyezte a pénzét valamely alapban, semmiképpen se akarjon kiszállni a következő hónapokban. Kivárást javasolnak tehát mindenkinek.

Csekély gazdasági növekedés és magas infláció fenyegeti a világ gazdaságainak jelentős részét, sőt a legutóbbi elemzések szerint az eurozóna növekedési adatai is romlottak, miközben az inflációs nyomás erősödött, júniusban 4 százalékos rekordszintet ért el. A stagfláció elkerüléséhez megfelelő gazdaságpolitikára lenne szükség, a jegybankok azonban, úgy tűnik, még nem találták meg a hatékony megoldást.

A világgazdasági helyzet hatására nőtt a kockázati szint a deviza-, a kötvény- és a részvénypiacokon egyaránt, és ez a jelenség hat a befektetési alapok teljesítményére is. Azt, hogy mi számít jó befektetésnek, amúgy is nehéz megmondani, a napjainkban jellemző kiszámíthatatlanság pedig még több bizonytalanságot okoz.

Az egész világra jellemző negatív befektetői hangulat Magyarországot sem kerülte el, a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) 2008. első negyedévi jelentése is ezt támasztja alá. E szerint 2008. január és március között a BAMOSZ tagjai által kezelt alapok összvagyona 1,4 százalékkal csökkent, az alapokba összesen 30 milliárd forint friss tőke érkezett, ami az előző év minden negyedévi adatánál alacsonyabb érték. A piaci teljesítmények összesen 75,5 milliárd forint veszteséget jelentettek a befektetőknek.

Temmel András, a BAMOSZ főtitkára a Piac & Profitnak elmondta, hogy bár közvetlenül nem történt rohamos pénzkivonás, az eddigi kedvező, az alternatív befektetési formák fellendülését hozó pozitív időszaknak látszólag vége. De persze minden piacra jellemző a fluktuáció, és most mindenki abban reménykedik, hogy ez egészséges korrekció, és nem piaci válság.

Ahogy esnek a részvényárfolyamok, és emelkednek a hozamok, a világon mindenütt visszaváltási lázra lehet számítani. Magyarországon az utóbbi hónapokban átlagosan 50 milliárd forint körüli visszaváltás történt, az alapkezelők azonban nem látják borúsan a helyzetet. Úgy vélik, ez az összeg az összes befektetés arányában vizsgálva százalékosan csekély mértékű.

- Ma több mint 3000 milliárd forint van befektetési alapokban, és a jelenlegi visszaváltás ennek csupán egy-két százaléka. Ez a mozgás még nem ad okot pánikra. 2003-ban sokkal rosszabb helyzetet kellett átvészelni - állítja Temmel András, utalva az öt évvel ezelőtti jelenségre, amikor is a hazai befektetőket jellemző rövid távú, a fejlett befektetői kultúrát nélkülöző szemléletmód a befektetési alapok zuhanórepüléséhez vezetett: a 2003 májusában már 1200 milliárd forint körüli állomány alig tíz hónap alatt 800 milliárdra esett, mivel a forint leértékelésének következtében meggyengült államkötvények és az ezzel párhuzamosan emelkedő banki kamatok hatására mindenki kétségbeesetten menekítette a pénzét.

Ilyen helyzetben természetszerűen felértékelődnek a minél biztonságosabb befektetési formák, esetleg az új, innovatív struktúrák. Mind Európában, mind Magyarországon jellemző, hogy a klasszikus, hosszú távú befektetési modellek mellett megjelentek olyan alternatív stratégiák, mint a garantált alapok vagy az ingatlanalapok.

- Öt-hat éve még rácsodálkoztunk a garantált alapokra, ma pedig sikertörténetként értékelhetjük szereplésüket: napjainkban már több mint húszszázalékos részesedéssel az egyik legnagyobb szeletet hasítják ki a befektetési alapok piacából - mondja Temmel András.

Kuti Ákos, a Cashline Értékpapír Zrt. elemzője azonban úgy véli, a tőkegarantált alap sem más termék, mint bármelyik tőkepiaci alap. A befektetés mögött álló papírok ugyanazt a kockázatot futják, a garancia pedig csak akkor él, ha a befektető a futamidő elejétől a végéig megtartja az alapot. A biztonságnak komoly ára is van.

- Azon túl, hogy a befektetés likviditása gyengül, a befektető számára a garancia tulajdonképpen olyan, mintha biztosítást kötne. Ez viszont pénzbe kerül, így ezek az alapok jóval drágábbak, mint a hagyományosak. A drágaság abban mutatkozik meg, hogy azonos külső körülmények mellett, ha a mögöttes termékek árfolyama emelkedik, a tőkegarantált alap kisebb hozamot realizál, mint a nem garantált, sőt az is előfordulhat, hogy adott időszakban a hozamról is le kell mondania a befektetőnek. Egy befektetés lényege pont nem a garancia, hanem az elvárt nyereség. Ez viszont annál magasabb, minél nagyobb a kockázat.

Az alapkezelők viszont egyre többféle garantált alappal próbálják csalogatni a kisbefektetőket. A széles kínálatban nem könnyű eligazodni, bár Temmel szerint ez nem is biztos, hogy probléma.

- Itt a befektető valójában teljesen passzív szemlélője az eseményeknek. A döntés az alapkezelők kezében van, ők pedig a trendek figyelésével igyekeznek minél magasabb hozamot elérni - vélekedik a szakember, aki szerint a befektető döntése alapvetően az, hogy a pénzt vagy a biztonságot preferálja. A választás pedig nem közgazdasági racionalitáson nyugszik, hanem az egyén vérmérsékletén.

A befektetések hozamát meghatározó egyik legfontosabb tényező, hogy mennyi idő elteltével szeretnénk visszakapni a pénzünket: minél később, annál magasabb kockázatot tudunk vállalni, és annál jelentősebb hozamra számíthatunk.

Tipikusan hosszú távú befektetési formák lehetnek például az utóbbi egy-két év újdonságai, a különböző zöld- vagy ökoalapok. Bár ezek a termékek ma még eszközértéküket tekintve marginálisnak számítanak a befektetési piacokon, a legnagyobb alapkezelők kínálatában egymás után bukkannak fel: elsőként az Aegon Climat Change jelent meg, legutóbb pedig az MKB Alapkezelő indította el zöldbefektetésének jegyzését.

A klímaváltozás kapcsán a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés ugyanis az utóbbi években vált kulcskérdéssé, így ezek a vállalatok gyakran állami támogatást élvező, többnyire fiatal cégek. Gyors növekedésüket pedig akár komoly mélyrepülés is követheti, mint ahogyan hasonló jelenségre volt példa a dotkom cégek esetében. Temmel András azonban úgy véli, most lényegesen más a helyzet:

- Akkor olyan vállalkozások árfolyamai sokszorozódtak meg, amelyeknek nemhogy nyereségük, de még árbevételük sem volt. A zöldcégek azonban nem csak ígérgetnek.

Kuti Ákos viszont úgy véli, ezek a cégek a magas nyersanyagáraknak köszönhetik felértékelődésüket.

- Az alternatív energiával foglalkozó cégek papírjait tartalmazó befektetések addig ígérnek pozitív megtérülést, amíg a nyersanyagok, főképp az olaj ára a jelenlegihez hasonlóan magas szinten áll. Ez azonban lufi, amely előbb-utóbb kidurran. Amikor a nyersanyagárak helyrebillennek, az alternatív energiával foglalkozó cégek papírjai negatív hozamot fognak realizálni. Hosszabb távon azonban előfordulhat, hogy jó befektetésekké válnak, de ehhez az kell, hogy a zöldenergia-előállítás hatékonysága nőjön.

Óvatos alapkezelők

Éppen ezért óvatosságra int a Cashline elemzője a mostanában hangos marketingkampányokkal beharangozott nyersanyag-, illetve élelmiszer-ipari vállalatok papírjait illetően is.

- Miután az olaj, a búza, a kukorica ára folyamatosan nő, az ilyen cégek részvényei slágerpapírnak számítanak a befektetők körében. A legvalószínűbb forgatókönyv azonban az, hogy az árlufi kipukkad, hiszen a nyersanyagárak megugrása jelentős inflációs nyomást jelent a gazdaságok számára. Nem hiszem, hogy az ilyen papírokba fektető alapok egyéves időtávon belül plusszal zárnának - vélekedik Kuti Ákos, aki már az elkövetkező három-hat hónapban jelentős negatív korrekcióra számít.

Az alapkezelők is óvatosak. A hazánkban elindított ökoalapok többsége tőkevédett befektetés, igaz, néhány nyílt végű klasszikus részvényalapot is találunk a portfólióban.

Megjelent a Piac és Profit magazinban.