Valóban a Goldman Sachs verte le az arany árfolyamát, hogy aztán olcsóbban visszavásárolja? Ez állhat a sárga nemesfém novemberben elkezdődött olcsóbbodása mögött? – ahogy azt az 1970-es aranyboom idején magát kereskedőként degeszre kereső Mr. Gold, azaz Jim Sinclair állítja.
Sinclar október 21-én jósolta meg, hogy az aranyban utazó bankok eladási pozíciókat fognak nyitni, s a shortügyleteik hatására lejjebb ment árakon majd vételi megbízásokat adnak,
melyek az lesz a következménye, hogy a sárga nemesfém drágulásnak indul. Meggyőződése szerint a Goldman és kiemelt ügyfelei hatalmas aranyeladási pozícióban ülnek és csak arra várnak, hogy megfordítsák a trendet. S lám, az október 21-én 1732 dolláros aranyár múlt csütörtökig, Mikulás napjáig 1693 dollárig ment le, majd ismét emelkedésnek indult, a hétfőt már 1712 dolláron zárta. De ez az alig 2,3 százalékos olcsóbbodás tényleg akkora különbség, ami magyarázza Sinclair összeesküvés-elméletét?
Mr. Goldnak eddig már többször is bejöttek megérzései. Hogy csak a legfrissebbet említsük, egy hónapja megjósolta, hogy az amerikai elnökválasztást követően a kínaiak aranyvásárlásba kezdenek. Ugyanakkor másik jóslatának megfogalmazásához, miszerint a pénzromlás az aranyár-emelkedéshez vezethet, nem kell nagy tehetség.
Libor-botrány: gyanúsítottakat vettek őrizetbe
A világ nagy bankházainak fedhetetlenségét egyre több ügy sérti. A brit pénzügyi felügyelet (FSA) a nyár elején feltárta, hogy az egyik legnagyobb londoni befektetési bankcsoport, a Barclays néhány kereskedője a 2008-2009-es pénzügyi válság előtt és alatt rendszeresen manipulálta a legfontosabb globális irányadó bankközi kamatlábat, a Libort. Az ügyben még nyáron megszületett első szankció alapján a Barclays a brit pénzügyi felügyeletnek és a befektetési termékek piacát is felügyelő amerikai árutőzsde-hatóságnak összesen 290 millió font (több mint 100 milliárd forint) rekordbírságot fizetett.
Azóta azonban a vizsgálat kiterjedt számos más nemzetközi bankcsoportra is, hasonló kamatmanipulációs tevékenység gyanújával. S, az SFO eheti bejelentései alapján úgy tűnik, hogy a témában folyó vizsgálat az egyes gyanúsított személyek elleni büntetőeljárás szakaszába jutott: három embert vettek őrizetbe az ügyhöz kapcsolódóan. A nyomozóhatóság csak annyit közölt, hogy az őrizetbe vettek valamennyien brit állampolgárok, de az nem derült ki a szűkszavú bejelentésből, hogy melyik érintett bank alkalmazottairól van szó.
A Libor - London interbank offered rate - a globális nagybani likviditáspiac legfontosabb irányadó kamatlába, amely pénzügyi szolgáltatói adatok szerint évente 360 ezer milliárd dollár összértékű pénzügyi tranzakcióhoz szolgál referenciakamatként. Ez a teljes világgazdaság éves össztermékének (GDP) több mint az ötszöröse.
Árulkodó jel azonban, hogy a Goldman a múlt héten azzal nyugtatgatta ügyfeleit, bár az USA javuló növekedési kilátásai szükségtelenné tehetik a FED további mennyiségi lazításait, s az aranyár 2013-ban ismét növekedhet, e szcenárió megvalósulását a fiscal cliff, a költségvetési szakadék megoldatlansága kockáztatja. Vajon e csalafinta megfogalmazással a Goldman azt az érzetet kívánta kelteni klienseiben, hogy esetleg téved az arany árfolyamának alakulását illetően? Meglehet, hiszen – hogy az elhintett kételyekre ráerősítsen – arany célárait lejjebb vitte: a három havit például 0,8 százalékkal, 1825 dollárra, a hat havit 7 százalékkal, 1805 dollárra, a 12 havit 7,2 százalékkal, 1800 dollárra, míg 2014-re már csak 1750 dolláros aranyárat vár. S azzal is az aranyeladást sugallja, hogy megítélése szerint a sárga nemesfém hosszabb távú tartása kockázatainak aránya a várható hozamhoz képest fokozatosan nő.
Kétségtelen, Sinclair évek óta az aranyár kilövellésére vár, 3500-12400 dollár között bármilyen kurzust elképzelhetőnek tart. Ám utóbbi nem is olyan vad feltételezés, hiszen nem kisebb potentátok, mint az IMF, a World Gold Council,a FED, a Bloomberg és a Guggenheim Investments a történelmi minimumon álló aranyfedezettség alapján legalább 30 százalékos drágulást vár, s ha az aranyfedezettség csak a 40 százalékos historikus átlagra állna vissza, akkor a sárga nemesfém unciája 5154 dollárt érne, az 1934-es 1:1-es arányból pedig 12 884 dolláros aranyár adódna! Naivak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy az aranyár-emelkedés kizárólag a pénzügyi és monetáris rendszerbe vetett bizalom megrendülésének a kifejeződése és abban nincs szerepe a piaci manipulációknak. Ám a híres Charles Dow elmélete szerint az alapvető trendeket nem lehet manipulálni, ahhoz a piaci törvényszerűségek egész egyszerűen túl erősek.
