Minden jel szerint a piac maga kenegeti a sebeit mindenféle gyógykenőccsel, például a bankrendszerbe benyomandó új pénzzel, hitellel. Pedig ez már következmény, annak folyománya, hogy a Fed a legutóbbi időkig régi stílusában politizált, némiképp érzéketlenül reagált a pénz- és tőkepiaci jelzésekre.

Greenspen is üzent?

A dolgok jelenlegi állása szerint Amerikában a Fed számára csak egy igazán fontos tényező létezett, az infláció, pontosabban annak alacsonyan tartása. Ehhez az eszköz az 5,25 százalékos irányadó kamat, ezt őrzi lassan már egy éve. A minapi döntés sem volt más, nem következett be kamatvágás. Már csak azért sem, mert nem Greenspen úrnak hívják a Fed elnökét, hanem az infláció alacsony szinten tartására felesküdött Bernake úrnak.

Pedig a korábbi Fed-elnök aktuális megnyilatkozásai finom üzenetnek, árnyalt felszólításnak tűntek. Mintha azt sugallta volna, hogy a rövid távú likviditáson sem ártana, ha a kamatdöntéseivel valamennyire segítene a Fed. Nem ez történt azonban. Hanem az, hogy a Fedtől függetlenül a bankrendszer a maga eszközeivel beavatkozni igyekezett és igyekszik, mivel igencsak szükségét érzi a védekezésnek a legfőképpen a jelzálogpiaca miatt szenvedő Amerika. A pénzvilág egészére kihat a jelzáloghitelezési krach, s be is zárt az egyik legnagyobb amerikai hitelintézet.

Nyugalom, de meddig?

A gondokat talán még növeli is az, hogy más hatások is érik az amerikai gazdaságot, nem lebecsülendő mértékben a korábban megszokotthoz képest jóval szerényebb termelékenység-növekedés például. A munkaerő költsége - mely a termékek előállítási költségének legalább kétharmada - ugyancsak gyorsabban emelkedik a vártnál. Mindezek együttesen árfelhajtáshoz vezethetnek, hiszen a cégek költségei jócskán növekszenek. S bár vannak, akik alkalmi kellemetlenségnek nevezik a termelékenység túl szerény mértékű növekedését, megnyugodnia nem sikerült az amerikai piacnak.

Hogyan reagál a Fed a kialakult helyzetre? Úgy, hogy a múlt hét első felében még csak azt tette közzé, hogy szerinte a világban mintegy 2,5 százalékos éves bővülés lehetséges, s a piac fokozatosan megnyugszik, mivel nem kell számolni Amerikában sem jelentős gazdasági lassulással.

Szinte órák alatt illant el a Fed nyugalma, lépni volt kénytelen, s már az a kérdés, hogy szükség van-e a folytatásra is? Tény, hogy a bankközi piacra 19 milliárd dollárnyi többletlikviditást juttatott még a hét vége előtt. (Ugyanezt tette az ECB is.) Nem ok nélkül, a jegybank szerepét betöltő amerikai intézmény is kénytelen volt látni (belátni), hogy a bankok 6% körül nyújtanak egymásnak hitelt, lévén tényleg valós likviditási problémákkal küzd a piac. Már az a hír is elterjedt a tengeren túl, hogy a Fed mégis a kamatvágás eszközéhez nyúl, mégpedig szinte azonnal, vagyis ezen a héten.

Átkel az óceánon?

A lényeg, hogy a múlt hét közepén nem oldódott meg a hitelezési válság Amerikában, s nem volt véletlen a Fed által bepumpált pénz, s az sem véletlen, hogy Európa is védekezik. Hogy mit hozott a két munkaszüneti nap, egyelőre nem tudni. Csak remélhetjük, hogy mégis megbékélést, az aktív beavatkozással "odaát" sikerült megoldást találni a hitelezési válságra. Ha nem, akkor az nagyon könnyen nekünk, Európában is fájhat már akár a hét elején is.