Magyarországon 22 bank és egy pénzügyi vállalkozás bocsát ki fizetési kártyákat. Ebből betéti kártyát 21, hitelkártyát 14, úgynevezett terhelésikártya-konstrukciót pedig 4 bank és egy pénzügyi vállalkozás ajánl ügyfeleinek. Businesskártyát 19 bank és egy pénzügyi vállalkozás kínál. Ennek köszönhetően 2006 első félévében - az MNB idén márciusban közzétett, legfrissebb adatai szerint - 7,7 millió kártya volt forgalomban, zömmel két nemzetközi társaság, a MasterCard (65 százalék) és a Visa (32 százalék) védjegyeivel ellátva.

Hamburgertől az adóig

A kártyák számának éves növekedése öt éve egyenletesen 9-10 százalék, vagyis a mennyiséggel nincs gond. (A használattal viszont...) Bár egyre több helyen fizethetünk bankkártyával - évente mintegy 4 százalékkal nő az elfogadóhelyek száma -, a közel 22 ezer elfogadóhely kevés, és jóval kevesebb, mint másutt Kelet-Közép-Európában.

A válasz a miértre összetett. A legkézenfekvőbb talán az, hogy amíg a kereskedő versenyhátrány nélkül megteheti, hogy a kártyával fizetni akaró vevőjét kiküldi a közelben található készpénz-kiadó automatához, addig meg is teszi. Egy saját terminál kialakítása ugyanis 100-200 ezer forintba kerül, kis forgalom mellett ez csak lassan térül meg. Továbbá a bank a kereskedőtől jutalékot kap a kártyás forgalom után, és kis árrésnél erről is nehezen mond le.

Csakhogy éppen ezért nem kell a vevőnek a kártyás vásárláskor díjat fizetnie, míg ha készpénzt vesz fel, akkor már igen. Vagyis csak az a kérdés, hogy az egyre élesebb versenyben a kereskedők meddig zárkózhatnak el az elfogadás elől. Nagyon sokáig már biztosan nem, hiszen a napokban a McDonald's is feladta ellenállását a hazai bankkártya-elfogadással szembe. Sőt, ha az országgyűlés jóváhagyja az ennek érdekében beterjesztett törvénymódosítást, hamarosan az adóhivatali irodákban is fizethetünk bankkártyával.

Nem kell a prémium

Az MNB adatai szerint évről évre nő a vásárlási műveletek száma, 2005-ben 100 tranzakcióból 43 volt ilyen, míg 2006-ban 46. Vagyis: a kártyabirtokosok 54 esetben még mindig készpénzt vettek fel. Mégpedig elsősorban az úgynevezett debitkártyáikkal, vagyis azokkal, amelyek folyószámlához kapcsolódnak.

Ez a másik oka annak, hogy Magyarországon lassabban terjednek a vásárlások, mint külföldön: a kártyák 82 százaléka ugyanis debitkártya, és csak a 17 százaléka hitel (credit)-kártya, illetve 1 százalék az egyéb. És míg a hitelkártyákról általában nagyon drága vagy akár tiltott is a készpénzfelvétel, a debitkártyák esetében sokan egyszerűen megszokták, hogy "ha már a jövedelmüket a munkáltatójuk erre utalja", azt havonta erről készpénzben fel is vegyék.#page#

A pénzügyi műveletek terjedésével, az alapvető banki ismeretek és az ehhez kapcsolódó kulturális szokások megváltozásával természetesen ez is változik. De érthetően lassabban, mint azokban az országokban, ahol ez a magatartás soha nem volt jelen.

Nehéz eldönteni, hogy minek kéne előbb fejlődnie: a kártyák számának és kínálatának - ami miatt egyre többen szeretnék elérni a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokat -, hogy ez az elfogadóhelyek számának növekedését is ösztönözze, vagy a szolgáltatások mennyiségének és minőségének, hogy minél többen igényeljenek kártyákat.

Ami biztos: a bankok Magyarországon egyelőre hiába kínálják például az úgynevezett prémiumkártyákat, a MasterCard 2006 végén végzett kutatása szerint ezekre nincs valódi igény. Az arany- és platinakártyás ügyfelek nagy része ugyanis a kártyához kapcsolt exkluzív - például a reptéri VIP - szolgáltatásokkal nem él, vagy nem is ismeri őket, és a megkérdezett zöme szerint az ilyen kártya nem neki való. Illetve azok, akiknek van ilyen, inkább csak azért igényelték, mert magasabb hitelkeret tartozik hozzájuk.

A különböző használati cikkek kártyás vásárlásakor kapott árengedmény viszont már sokakat érdekelne - derül ki a felmérésből. Vannak is ma már ilyenek: ezek az úgynevezett társmárka- (co-branded) és pontgyűjtő (affinity) kártyák, amelyekkel tavaly a műveletek számának 11, értékben 9 százalékát bonyolították le - derül ki az MNB jelentéséből. Ebben a konstrukcióban évek óta meghaladja a vásárlások részaránya a készpénzfelvételét.

Csalások és károk

Az Európai Unió úgynevezett SEPA5 irányelve hívta fel a tagállamokat arra, hogy belátható időn belül a csipes kártyáknak ki kell váltaniuk a hagyományosakat, ugyanis jóval biztonságosabbak, mint a mágnescsíkos, vagyis az adatokat nem önmagukban hordozó, hanem a központi szerverekről leolvasó társaik. #page#Magyarországon 2004-től 2006 közepéig a betéti kártyák 25 százalékára, a hitel- és terhelési kártyák 12 százalékára rákerült a mágnescsík mellé az EMV6 csip, így ezek mindkét környezetben működőképesek. A csipmigráció az ATM berendezések terén azonban még nem indult el, a kereskedői elfogadóhelyeken üzemelő elektronikus POS terminálok közül az év közepén 8010 tudta olvasni a csipet, a bankfiókokban felszerelt berendezések közül pedig 197.

Apropó: biztonság! Az MNB újabb elemzéséből - amit Keszy-Harmath Zoltánné készített - ismerhetők meg a kártya-visszaélésekről a legfrissebb, 2006 első felére vonatkozó adatok. A kártyakibocsátók kára 135 millió forint volt, ami 30 százalékkal több, mint a megelőző év azonos időszakában. Ezen belül 80 százalékkal növekedett a hamisított kártyákkal elkövetett visszaélés, a hamisított kártyák használata a teljes káron belül 48 százalékot tett ki. A fő ok a csipmigrációs folyamatban tapasztalható már említett viszonylagos lemaradottságunk. Az ellopott és elveszett kártyákkal a visszaélések aránya 38 százalék, bár ez legalább nem nőtt. Az e-mail-, telefon- és internethálózatokon keresztüli kártyahasználat miatti kár aránya 5 százalék, ami nem tűnik soknak, de ha tudjuk, hogy az összes tranzakción belül a virtuális kártyahasználat aránya mindössze 0,1072 százalék, akkor bizony a csalások aránya jócskán meghaladja az üzletági arányt.

A kártyát elfogadók vesztesége tavaly az első félévben 52 millió forint volt, ami másfélszerese az előző évinek. Ezt hozzá kell adni a kibocsátók 135 milliójához, hogy a teljes kárt lássuk!

A fenti veszteségekből a kibocsátó bankok nagyobb arányban hárítottak át a fogadó bankokra és a kereskedőkre, illetve a kártyabirtokosokra, mint korábban. S míg a fogadó bankok korábban az összes veszteség alig több mint egytizedét hárították tovább, tavaly már 26 százalékát. Ez nem hangzik jól. Mégis: ebből a szempontból Magyarországon nincs igazán ok aggodalomra, legalábbis a VisaEurope 2006 szeptemberében záródott pénzügyi évének az adatai szerint. Ugyanis a kártyacsalások mértéke hét és félszer alacsonyabb hazánkban, mint a többi tagállamban.