Az időszak deviza-, pénz- és államkötvény-piaci történéseit vizsgáló, az "MNB-tanulmányok" sorozatban megjelent írásban a szerzők, Csávás Csaba, Kóczán Gergely és Varga Lóránt, a piaci szereplők kereskedési stratégiáit, viselkedésük motivációit kutatták. Az e sorozatban megjelenő tanulmányok a szerzők nézeteit tartalmazzák és nem feltétlenül tükrözik az MNB hivatalos álláspontját.
Az első fejezetben a hazai devizapiacok szerkezetét és az egyes piaci szereplők főbb kereskedési stratégiáit elemezték a szerzők. Majd a pénzpiaccal, azon belül a diszkont-kincstárjegy- és a deviza-swap piacokkal, végül az államkötvénypiac szerkezetével, és a külföldi szereplőknek ezen a piacon megfigyelhető viselkedését vizsgálták az elemzők.
Külföldiek, bankok, banki ügyfelek
A szerzők a hazai devizapiacon alapvetően három szereplő típust különböztetnek meg: külföldi befektetőket, hazai bankokat és hazai bankok belföldi vállalati ügyfeleit. A hazai pénzügyi piacokon belül az egyik legjelentősebb szegmensnek tekinthető azonnali devizapiacon az elemzés szerint a meghatározó szerepet külföldiek töltik be - részesedésük 2005-ben 55 százalék volt. (A közép-európai régióban a cseh korona azonnali piacán 50 százalék, a lengyel zlotyén 70 százalék, a szlovák koronáén 75 százalék volt a külföldiek aránya ugyanebben az időszakban.) A legnagyobb forgalmat a Deutsche Bank, a UBS, a Citigroup, a HSBC, a Barclay,s, a Merrill Lynch, a JP Morgan Chase és a Goldman Sachs bonyolította le a magyarországi devizapiacon is - a globális devizapiacon is ezek a meghatározó szereplők.
A hazai bankok szerepe arra korlátozódik, hogy a különböző piaci szereplők között árjegyzőként közvetítsék az ügyleteket, biztosítsák a piaci likviditást. A piacon a hazai bankok közül mintegy tízen folytatnak rendszeres árjegyzést.
A hazai nem banki szereplők azonnali devizapiaci kereskedésének fő mozgatórugója az elemzők szerint a külkereskedelem és a devizahitelezés volt és marad. Határidős devizapiaci ügyleteket döntően árfolyamfedezési célból kötnek a hazai exportőrök.
Az elemzés megállapítja, hogy a hazai bankok külfölddel zajló forgalma erősen koncentrált, valamivel több mint felét londoni bankok adják, további 25 százalék holland, német és osztrák székhelyű bankokra jut. Az arányokat részben a hazai bankrendszer tulajdonosi szerkezete magyarázza: a külföldi bankházak leányaként működő hazai, a devizapiacon aktív hitelintézetek gyakran anyavállalataikkal kötik az ügyleteket, ez jellemző a tranzakciók mintegy harmadára.
Korszakok
Az 2003 januárjától 2004 júniusáig terjedő hektikus időszakban a külföldiek piaci viselkedését elemezve a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a befektetői csoportok a megfigyelt árfolyammozgással párhuzamosan forintot adtak el, ha gyengült, vettek, ha erősödött az árfolyam. Ezt a magatartást nevezik a pozitív visszacsatolásos, vagy momentumkereskedésnek. Jellemzője, hogy a múltban már kialakult árfolyam párhuzamos követését jelenti.
A 2004 júliusától 2005 decemberéig terjedő alacsonyabb volatilitású időszakban viszont a negatív visszacsatolásos modell vált dominánssá: a nagyobb forint erősödést eladás, s nagyobb gyengülést vásárlás követte. A tanulmány megállapította, hogy a külföldiekre nem jellemző a "nyájszellem", az egyes befektetői csoportok nem követik szorosan egymás piaci viselkedését.
Nem birkák
A pénzpiacon a külföldiek elsősorban az egy hónapnál rövidebb futamidejű deviza-swapokat használták az egyéb ügyleteik által generált likviditástöbblet, illetve -igény menedzselésére - állapította meg tanulmány. Az egy hónapnál hosszabb lejáratú deviza-swapok gyakori felhasználási módja a külföldiek részéről az éven belüli kamatpozíció változását használja ki, ez leginkább a 2003. év magas hozamingadozású időszakaiban volt megfigyelhető.
A külföldi szereplők államkötvény-piaci viselkedését 2001-2003-ban az előző napi ármozgással párhuzamos pozícióalakítás jellemezte a szerzők szerint. Megállapították, hogy 2004-2005-ben jelentősen nőtt a külföldiek aktivitása a másodpiacon, ami arra utal, hogy csökkent a "vegyél és tartsd" (buy and hold) típusú stratégiát követő konvergencia-befektetők aránya.