Hányszor előfordul, hogy a gumicserére vagy javításra szoruló gépkocsinkat a műhelynél nyitott parkolóban helyezzük el, vagy a méretre készíttetett új ruhát nem vesszük át határidőben. Mi lenne, ha e tárgyainkat akkor ellopnák, vagy azok természeti esemény folytán megsemmisülnének? Gondoltunk-e már arra, hogy a mindennapi élet szokásos szerződéseinél a kárveszély viselésének kérdését megállapodásokkal rendezzük? El tudjuk-e képzelni, hogyan néznének ránk, amikor ezeket mégis meg akarnánk tenni?
A jogeset
A munkagépek forgalmazásával és javításával foglalkozó gazdasági társaság (alperes) és a felperes között vállalkozási szerződés jött létre szóban. Ebben az alperes vállalta, hogy a felperes tulajdonában lévő nagy értékű munkagépre hidraulikus bontókalapácsot szerel fel. A megállapított teljesítési határidő 2007. március 1-je volt, amit a felek módosítottak március 3-ra. A felperes a munkagépet február 25-én átadta az alperesnek annak műhelyként szolgáló telephelyén.
Az alperes dolgozói megkezdték a szerelési munkákat a munkagépen, de a több sikertelen próbálkozás után egyértelművé vált, hogy a felperes által igényelt berendezést a munkagépre nem lehet felszerelni, ezért erről március 3-án reggel értesítették a felperest. A felperes képviselője meg is jelent a telephelyen, és tudomásul vette az alperes dolgozóinak tájékoztatását, majd közölte, hogy a munkagépet el fogja szállítani, de ehhez trélert kell szereznie, majd eltávozott. Az alperes a vállalkozási szerződésben megállapított és átvett díjelőleget március 3-án visszautalta a felperesnek
Az alperes telephelye két részből állt, két utcáról lehetett megközelíteni. Az egyik utcánál kőkerítés vaskapuval és portásfülke, a másiknál azonban csak drótkerítés volt, olyan kapuval, amelyik a sarkáról könnyedén leemelhető, és csak egyetlen egyszerű lakattal zárták le. Vagyonőr is dolgozott a telephelyen más cégek megbízásából, ugyanis ott több cég is tartott fenn műhelyt, amelyekben gépészeti szerelési munkák folytak. Így a telephelyen nagy volt a jövés-menés és folyamatos a gépek be- és kiszállítása. Az alperes dolgozói a felperes tulajdonában lévő munkagépet március 3-án a telephelynek egy a drótkerítéses utcafrontról jól belátható részére állították, de ezt a portásfülkéből a több műhelyépület miatt egyáltalán nem láthatták. Az alperesnek a telephelyének őrzésére vonatkozóan nem volt szerződése.
Március 4-én este, a napi munka befejezését követően, a március 5-i reggeli, napi munkakezdés közötti időszakban a munkagép az alperesi telephelyről eltűnt. A felperes feljelentése alapján indult nyomozást a rendőrség felfüggesztette, ugyanis azt állapította meg,hogy a drótkerítéses rész kapuján lévő lakaton és a kapun rongálás és behatolási nyom nincs, azonban a kapu könnyedén leemelhető, és a biztonsági őrhelyről ez a terület nem látható. A munkagép nem került elő.#page#
Ki a felelős?
A felperes a bírósághoz fordult, és az alperes kötelezését kérte kártérítés címén az ellopott munkagép ellenértékének és késedelmi kamatainak, valamint a perköltségnek a megfizetésére. Álláspontja szerint az alperes nem megfelelően gondoskodott a felperes tulajdonában lévő munkagép őrzéséről, amelyet a vállalkozási szerződésének teljesítéséhez birtokba vett. Az alperes a nagy értékű munkagép őrzése során nem az adott helyzetben általában elvárható gondossággal járt el, ugyanis az utcáról teljes egészében átlátható telephely illetéktelen személyek számára lehetővé tette, hogy a telephelyen lévő értékes gépekről információt szerezzenek, és semmiképpen sem tekinthető elegendőnek az egyetlen egyszerű lakattal ellátott, a sarkairól különösebb erőfeszítés nélkül leemelhető kapu. Az alperes telephelyéről úgy lopták el a gépet, hogy sem a kerítést, sem a kaput megrongálni nem kellett, a bejutás különösebb fizikai erőfeszítést nem igényelt.
Az alperes a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy közöttük a szerződéses kapcsolat március 3-án megszűnt, amikor közölte a felperessel, hogy a vállalkozási szerződést nem tudja teljesíteni, ezért a vállalkozási díjelőleget is visszautalta. A felperes akkor nem szállította el a munkagépet, pedig megtehette volna. Hangsúlyozta, hogy a felperes kárát ismeretlen személy által elkövetett bűncselekmény okozta, amelyért őt kártérítési felelősség nem terheli. Utalt arra, hogy a munkagépet zárt telephelyen helyezte el, tehát úgy járt, ahogyan az általában elvárható, így nála felróhatóság nem állapítható meg.
Véleménye szerint éppen a felperes nem tanúsított gondos eljárást. Nemcsak azzal, hogy nem szállíttatta el azonnal a tulajdonában lévő munkagépet, hanem azzal is, hogy a munkagépet nem látta el fizikai biztonsági berendezésekkel, riasztóval és indításgátlóval, továbbá vagyonbiztosítási szerződést sem kötött rá. S ha az ismeretlen elkövető személyét nem derítik fel, akkor a kárt a felperesnek kell viselnie, ugyanis a vállalkozási szerződés megszűnésével egyidejűleg birtokba vehette volna és elvihette volna a tulajdonában lévő munkagépet. A felperes ezt nem tette meg, ennek ellenére a kárveszély viselése reá visszaszállt.
Ki viseli a kárveszélyt?
A kárveszélyviselés szabályának lényege az, hogy a tulajdonos köteles viselni a dologban bekövetkezett mindazon kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. Ha valamelyik fél a szerződés létrejöttekor vagy megszűnésekor az őt terhelő kötelezettségének teljesítésével késedelembe esik, és a szerződés tárgyában kár következik be a késedelem ideje alatt, akkor a késedelemben lévő fél a bekövetkezett kár viselésére is köteles. Ez a felelőssége akkor is fennáll, ha a kár véletlenszerű módon következett be. A felelősség alól mindössze két esetben mentesülhet a késedelemben lévő. Nevezetesen, ha a késedelmét kimenti - bizonyítja, hogy úgy járt el annak elhárítása érdekében, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható -, vagy ha azt bizonyítja, hogy a kár a késedelemtől függetlenül is bekövetkezett volna.
A teljes cikk a Piac és Profit februári számában olvasható.
