Ez van, ezt kell szeretni - sűríthetnők egy rövid mondatba - egy mondásba - Parragh László elhangzott gázáremelési kommentárját. De a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének érvelése egy kiegészítéssel lenne teljes, azzal, hogy ez van, ezt kell szeretni most azt, amit egy-két éven belül nagyon fogunk gyűlölni. Mindez nem virágnyelven: a világpiacon végbemenő folyamatokat az ipari szektor manapság már szinte napra készen érzékeli, Parragh László szerint az idei harmadik gázárdrágítással a termelés energiaköltségei már megegyeznek a nyugat-európai cégek ebbéli kiadásaival. Ez a kamara által megszondázott hazai versenyszféra szerint rendben is van, az azonban már nem túl szerencsés - hangoztatta az elnök október 13-i tájékoztatóján -, hogy a lakosság közvetlenül nem találkozik a gázárak nemzetközi változásainak hatásával. Nem gondolják az MKIK-ban, hogy a lakossággal megfizettetett tényleges piaci ár hasznára lenne az iparnak. De azt gondolják, hogy az ártorzítás - makrogazdasági értelemben - irracionális reagálásokra késztetheti a fogyasztókat, kiszámíthatatlan lépéseket, beruházásokat tesznek ilyenkor az emberek, amelyeknek a helyreállított piaci feltételek után súlyos következményei lehetnek. Parragh László és elemző csapata is arra a következtetésre jutott, amire a közelmúltban a GKI Gazdaságkutató Rt., azaz jövőre nem úszunk meg egy újabb, 15-20 százalék körüli gázáremelést.

 Az beigazolódott tehát, hogy a világpiaci tendencia felülírja a kormányzati gazdaságpolitikát, s egyelőre még működik a bányajáradékból finanszírozott lakossági szociális célú árbefagyasztás, de maga a bányajáradék már fogyóban van. (A tényleges hazai kitermelési költség és az importár különbségéből képződik a bányajáradék, s az érvényes szabályozás szerint ezt használják fel a fogyasztói árkiegészítés fedezésére - a szerk.)

A kamara pillanatnyilag nem tesz mást, mint a tagvállalatok véleményét összegyűjtve egyfajta jelzést - és számítást - hoz nyilvánosságra, figyelmeztetve a kormányzatot a várható, nem szerencsés fejleményekre. A veszélyforrások okainak egyike az, hogy szokatlanul nagy a lakosságnál a földgáz aránya az összes felhasznált energiából, eléri a 40 százalékot a részesedése a magánszférának. A kockázatokkal tehát számolni illik a kormányzatnak, de Parragh László - kérdésünkre válaszolva - arra külön kitért, hogy olyan direkt beavatkozásokrak, mint amilyenekre 2000-ben és 2001-ben is sor került, nem szabad vállalkoznia a gazdaságpolitikának. (Az ezredforduló két évében az akkori kormányzat eltekintett a hatályos jogszabálytól, s függetlenítve magát, s a hazai piacot a világpiacon végbemenő jelentős drágulástól, a 12 százalékos hatósági áremelésnek mindössze a felét engedélyezte. Időnek utána az átlagos importárak meghaladták az átlagos értékesítési árakat - a szerk.)

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a földgáz novemberi áremelésének hatásairól számításokat is készített. A 19 százalékos drágulás mintegy 70 milliárd forint többletköltséget okozhat, melyből körülbelül 50 milliárd a hazai értékesítésű árukra terhelődik. Ha a villamos energia ára is megemelkedik mintegy 3 százalékkal, akkor a többletteher 55 milliárd forint. Ha ez tovább tudják hárítani, akkor a lakossági fogyasztásra vetítve további 0,5-0,7 százalékos áremelkedést jelent. Ha jövőre az akkor mindenképpen folytatódó áremelés is csak az üzleti szférát terheli, akkor 2005 januárjához viszonyítva összességében 55 százalék körül lenne az áremelkedés. Az iparra ez 205 milliárdnyi többletköltséget róna, a hazai értékesítésen mintegy 140 milliárd forintot kellene elismertetni. Az árammal együtt összességében 160-165 milliárd forint költségemelkedés továbbhárítása a tét.