A Nógrádi Ügyvédi Irodához és a Dr. Zalán Gábor Ügyvédi Irodához az elmúlt hónapokban beérkezett banki ügyfélpanaszok száma „szokatlanul erős koncentrációt" mutatott egyes banki befektetési termékeknél, ezért 2009 márciusában - pénzügyi tanácsadókkal társulva - megkezdték a panaszos ügyek feldolgozását - közölte lapunkkal a két cég. Szerintük hamar nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős volumenben értékesítettek a hazai bankok vállalatoknak és magánszemélyeknek összetett, devizaárfolyam mozgásokhoz kapcsolódó befektetéseket árfolyamindex swap, CDO-k és Profitmax névre keresztelt termékek formájában.

Ez történt a bevezetőben megemlített ügynél is, amely nem azonos azzal, amikor valaki egy adott részvényt vesz meg rosszul felmérve a piaci körülményeket és emiatt bukja el a befektetését. Ez esetben ugyanis a bank ügyfélkezelése során elkövetett etikátlan és szabálytalan magatartások sorozata vezetett a hatalmas veszteségekhez: olyan tanácsadók értékesítettek összetett befektetési termékeket, akik önmaguk sem látták át a termékeket, ráadásul a termékhez kapcsolódóan bemutatott kockázatok a valós kockázatok töredékét érték el - közölte Nógrádi Péter, a Nógrádi Ügyvédi Iroda vezetője. Szerinte a legkényesebb és legkevésbé indokolható tényező, hogy a banki értékesítés még 2009. októberében is folyt, amikor a piaci kockázatok a Lehman-csődöt követően már egy teljesen új szintre emelkedtek és a magyar kormány megkezdte a tárgyalásokat az IMF-fel.

„Nem arról van szó, hogy X.Y. 10.000 Ft-on OTP részvényt, vagy 20.000 Ft-on MOL részvényt vásárolt és most saját hibás döntése miatt a bankot hibáztatja. Esetünkben tényszerűen mulasztott a bank" - hangsúlyozta a vezető.

Egy konkrét példán bemutatva

A Raiffeisen az értékesítést export orientált vállalatok és magánszemélyek számára is folytatta. A vállalatok számára a működésből származó deviza kockázatok enyhítése lett volna a cél, míg a magánszemélyek egy „csak kiemelt ügyfelek számára felajánlott befektetési lehetőség" kiemelkedő hozamában bízhattak. A befektetések eredményeként egyes vállalatoknál működésképtelenség, magánszemélyeknél teljes vagyonvesztés következett be - közölte a két ügyvédi iroda.

A pénzintézet a minimum 500 ezer euró értékben köthető árfolyamindex swap termékét azzal ajánlotta fel, hogy amennyiben erősödik a forint 2-3%-ot, akkor azonnali 5,3%-os nyereség érhető el, akár pár nap alatt is. Amennyiben gyengül a forint, de ennek mértéke nem nagyobb mint 15%, akkor a befektető évente kap 1,2%-os hozamot. Ezen befektetéshez az említett 500 ezer eurónak mindössze a 30%-át kellett - az esetlegesen bekövetkező veszteségek - fedezeteként biztosítani. Arra a kérdésre azonban, hogy mi történik, ha a forint 15 százalékkal nagyobbat zuhant, nem sikerült adekvát választ adni - vélik az ügyvédek.

A konstrukció háttérében egy olyan komplex befektetési termék áll, amelynek értékét a forint euróval szembeni árfolyam elmozdulásán kívül a két deviza kamatkülönbözetének, a forintárfolyam ingadozás mértékének (volatilitás), a vételi és eladási oldal különbségének változása határozza meg. Ezek a tényezők nem függetlenül mozognak, hiszen például a 2008 őszén bekövetkezett nemzetközi pénzügyi válság hatására az összes tényező negatív irányba mozdult. A folyamat 2009 márciusáig tartott, amikor a forint euróval szembeni árfolyama átlépte a 310-es szintet is.

A Nógrádi Ügyvédi Iroda és a Dr. Zalán Gábor Ügyvédi Iroda szerint a Raiffeisen a befektetés értékét meghatározó változók együttes negatív elmozdulását nem vizsgálta, nem mutatta be az ügyfeleknek, így a termék kockázatait bemutató leírásban a valóságosnál három és félszer kisebb kockázatot ajánlottak.

Tisztességes eljárással csak 10 százalék kötött volna üzletet

„Két évvel ezelőtt vezették be azt a szabályozást, hogy az ügyfél kockázatvállalási hajlandóságát vizsgálni kell az adott befektetési termék vonatkozásában. Ez esetünkben csupán formailag következett be. Becslésünk szerint, amennyiben a törvény szellemiségét követően járt volna el a bank, akkor az ügyfelek 90%-a nem köti meg az ügyletet." - hangsúlyozta Dr. Zalán Gábor, a Dr. Zalán Gábor Ügyvédi Iroda vezetője.

Azt, hogy az ügylet kifejezetten a bank számára volt előnyös, jól mutatja, hogy amennyiben egy befektető az üzlet megkötését követően egy perccel szerette volna lezárni a pozícióját, azonnal 15,6 millió forintos veszteséget szenvedett volna el (500 ezer eurós befektetés esetén), ami a befektetéshez fedezetként megkövetelt 150 ezer euró 44%-át teszi ki. (Jelen példa a Raiffeisen által a drámai forintgyengülést követően, 2009. márciusában kiadott ügyfél tájékoztatójából számszerűsíthető.)

A befektetés kockázatainak teljes bemutatásán túlmenően a bank elmulasztotta közölni az ügyfelekkel, hogy negatív piaci tendenciák esetén a kezdetben megkövetelt 150 ezer eurón túlmenően mikor kell további fedezetet biztosítaniuk ahhoz, hogy a befektetés fennmaradhasson. Sőt, a meglévő befektetés mögé a pótlólagos fedezetet az ügyfél banknál elhelyezett vagyonából, annak előzetes értesítése nélkül képezte meg a bank.

A 2008. októberében megkezdődött drasztikus forintgyengülés ellenére - ami az egyéb tényezők negatív irányú elmozdulásával párosulva jelentős veszteségeket okozott - a Raiffeisen egyetlen alkalommal sem konzultált - az ügyvédi irodák által megismert esetekben - az ügyféllel. Azaz a bank nem teremtette meg az ügyfelek számára annak a lehetőségét, hogy a befektetésüket „még elviselhető szintű veszteség mellett" lezárhassák. Ugyancsak hibázott a bank az ügyvédek szerint akkor, amikor az ügyfélkérés ellenére írásban megtagadta, hogy napi szinten megismerhetők legyenek a befektetés értékét meghatározó tényezők (volatilitás, forint-euró hozamkülönbség stb.)

Nem a termékkel van a baj

A banki ügyfélkezelés hiányosságait és szabálytalanságait jól szemlélteti az ügyvédi irodák szerint, hogy a bank az ügyfélszerződésben kötelező érvénnyel megkövetelt veszteséglimitáló megbízás nélkül kötötte meg az ominózus befektetési ügyleteket.

„Nem önmagával a befektetési termékkel van a baj. Amennyiben a bank betartotta volna a saját előírásait és veszteséglimitáló megbízást is megkövetelt volna, már induláskor bemutatta volna a termék valós kockázatait azon összefüggéseiben, ahogy azt a nagy veszteségek bekövetkezése után, 2009 márciusában megtette, valamint transzparensen szemléltette volna a befektetésekhez tartozó pótlólagos fedezeti követelményeket, akkor egy szavunk sem lehetne." - mondta Nógrádi Péter.