A megtakarítás nem a gazdagok luxusa

Szerencsevárás helyett itt az ideje, hogy a sorsunkat magunk irányítsuk, szögezte le Kovács Antal, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese. Bár a rendszerváltást követő években a korábbi paternalista állam újraelosztó szerepének leépítése megkezdődött, a későbbi kiigazító csomagok sorra visszarendezték a folyamatot. A megszorítások időszakát a 2008-as gazdasági világválság tetőzte be, amikor is mindenki számára világossá vált: magunknak kell gondoskodnunk a jövőnkről.
– Az öngondoskodás mindig a válságszituációkban kerül előtérbe. A sokkhatás azonban soha nem tanít vagy felkészít, hanem dorgál. A magyar társadalomban az öngondoskodás hiánya számos tragédiát idézett elő 2008-at követően – mutatott rá Kovács Antal, aki szerint a társadalomnak azt az egyharmadát kell megszólítani, amely képes lenne megtakarítani, amennyiben sikerül eloszlatni az a tévhitet, hogy a megtakarítás a gazdagok luxusa. (Kovács Antal előadása innen letölthető.)

A „fiskális alkoholizmus” miatt kevés a magyar háztartások megtakarítása

Király Júlia, az MNB alelnöke szerint a magyar háztartások megtakarítása egy fegyelmezett, alacsonyan eladósodott államban elegendő lenne. A régiós összehasonlításban átlagosnak mondható megtakarítási volumen – a pénzügyi vagyon/GDP aránya meghaladja a régiós átlagot és a balti országokét is – 2010-ig szerkezetében is megfelelt az európai átlagnak. – A magyar lakosság nemzetközi viszonylatban nem tűnik túlzottan eladósodottnak – az összes pénzügyi adósság az összes pénzügyi vagyonhoz képest a legmagasabb szinten is 40 százalék körül volt –, és a primer adatok alapján nem volt hitelboom sem. A bankrendszer szempontjából azonban az összes hitel/betét arány átlépte a 100 százalékot, 2006-tól a háztartásokra leszűkítve is.

A legnagyobb probléma a kiugróan magas magyar államadósság, amely odavezetett, hogy a háztartások nettó pénzügyi vagyonához mért adósságráta csak Görögországban kedvezőtlenebb. A szakember szerint ezzel meg kell tanulni együtt élni, mert a hatalmas adósságállomány lebontásához idő kell. Ebben a helyzetben a lakosságnak többet kell megtakarítania, ugyanakkor a jelenlegi 4 százalékos megtakarítói pozíció is komoly alkalmazkodást jelent. Hosszú távon ez nem tartható, mert – figyelembe véve a hitelleépítés ütemét is – a normál életpálya válik refinanszírozhatatlanná. Király Júlia arra is felhívta a figyelmet, hogy hitel nélkül nincs gazdasági növekedés, márpedig a kiszámíthatatlan környezet a legkedvezőtlenebb a bankok számára.

A kockázat árazható, a bizonytalanság nem, mutatott rá a szakember, aki szerint a foglalkoztatási és jövedelemkilátások jelenleg rosszak és a nemzetközi környezet romlására is fel kell készülni, amely érzékenyen érintheti Magyarországot. – Nem csak esőre, hóra, szélre, viharra is számíthatunk – festett nem túl rózsás jövőképet az MNB alelnöke. (Király Júlia előadása innen letölthető.)

Az OTP Öngondoskodási Index kutatása rámutatott: a lakosság egyharmada rendelkezik megtakarítással és képes az öngondoskodásra, míg egyharmada egyáltalán nem képes megtakarítani, mert a mindennapi túlélésért küzd. A két véglet között vannak a potenciális megtakarítók.
A megkérdezettek 46 százaléka azért nem tesz félre, mert úgy véli, nem tud annyit spórolni, amennyit érdemes lenne megtakarítani. Ennek az attitűdnek kell sürgősen megváltoznia, állította egybehangzóan több szakértő is a konferencián. Már akár havi 5-10 ezer forintos rendszeres megtakarítás is elegendő ahhoz, hogy három év alatt összegyűljön egy három hónapra elegendő vésztartalék, tíz év alatt pedig 1,5-2 millió forintra is duzzadhat a félretett összeg.
Magyarországon a lakosság 62 százaléka azonban nem gondolja, hogy az ő feladata gondoskodni az időskoráról. Paradox módon azonban az emberek többsége azt is érzi, hogy ez az állítás csupán illúziókra épül. A fiatalabb korosztályhoz tartozók többsége is az államtól vár megoldást. A konferencián előadó szakemberek arra is rámutattak, hogy a hibás szemléletmód megváltoztatásában az államnak, és a pénzintézeteknek egyaránt van felelősségük.

Hosszú távra előtérbe kerülhetnek a kockázatosabb megtakarítási formák

A fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező országokban a megtakarításoknak csak egy kis szelete kerül bankbetétbe szemben Magyarországgal, ahol kiugróan magas a készpénzállomány és a rövid lejáratú betétek aránya.
– A fejlett európai országokban komoly szerepük van bankoknak, de a megtakarítások mindössze 21 százaléka van bankbetétben. 10 százalék kötvényekben, 9 százalék részvényekben, míg a legnagyobb hányad életbiztosításokban és nyugdíjalapokban kamatozik. A fejlett pénzügyi kultúra azt is jelenti, hogy a célokhoz igazított megtakarítási formát választanak a háztartások – mutatott rá Öcsi Béla, a Nemzetközi Bankárképző Központ vezérigazgató-helyettese. A szakember szerint a bankoknak kulcsszerepük van abban is, hogy az ügyfeleiknek minél szélesebb körű szolgáltatáscsomagot nyújtsanak az öngondoskodás elterjesztése érdekében. Nagy Britanniában például, ahol a bankbetétben tartott pénzek a teljes megtakarítási állomány öt százalékát sem érik el, a Tesco is kínál interneten keresztül egyszerű és bárki számára átlátható megtakarítási formát.
– Ezek az országok már a négyes, ötös osztályzatot érdemlők sorába tartoznak. A megtakarítók számára az előregondolkodás nem csak azt jelenti, hogy rendszeresen félretesznek bizonyos összeget, hanem azt, hogy megtalálják a megtakarítás céljához leginkább illeszkedő terméket – mutatott rá a különbségre Öcsi Béla.
A pénzügyi tervezés azonban Magyarországon még gyerekcipőben jár és a fejlett országokra jellemző független pénzügyi tanácsadók szerepe is elenyésző. Azért, hogy ebben legyen változás, egyre több pénzintézet kínál tanácsadási szolgáltatást nem csak a milliós megtakarításokkal rendelkező ügyfelei számára, hanem bárkinek, aki szeretné megtudni, hogy az adott élethelyzetben milyen lehetőségek közül válogathat. (Öcsi Béla előadása innen letölthető.)

Megváltozott világ

Hankiss Elemér szociológus a társadalom szempontjából beszélt arról, hogy a megváltozott világban mit jelent az öngondoskodás, amire szerinte utoljára az Éden Kertben nem volt szükség, az azt követő időszakokban azonban kivétel nélkül mindig felmerül, hogy mi számít jó döntésnek. A válasz a kérdésre minden korszakban és társadalomban más, de élethelyzetenként is változik. Az emberi szempontoknak kell első helyre kerülniük, és éppen ez vet fel ma számtalan kérdést. Az átalakuló társadalmunkban változnak az értékek, „a zűrzavar korában" élünk, idézte Hankiss Alan Greenspan mondását. A gazdasági válság mellé spirituális válság, életmód válság is társul, és válságban van a demokrácia is. - Alapvetően más magatartási kultúra jellemzi a mát, mint a kilencvenes évek elejét. A korábbi értékek helyett újakat kell tanulni, azokhoz kell alkalmazkodni. Tudomásul kell venni, hogy bizonytalan világban élünk, amelyben sokak dolga az, hogy valamilyen biztonságot teremtsenek - mutatott rá a professzor, aki szerint ebben a helyzetben a nagy gondolkodókat érdemes segítségül hívni. A lényeg, hogy a nehéz, bizonytalan korban is sikerüljön embernek maradnunk. (Hankiss Elemér előadása innen letölthető.)

Eltűntek a kisösszegű megtakarítások

Magyarországon azonban ma úgy tűnik nem az a kérdés, hogy mibe fektet a lakosság nagyobbik része, hanem az, hogy egyáltalán rendelkezik-e bármilyen megtakarítással, Az OTP Öngondoskodási Index júniusi adatfelvételének eredményei szerint a megkérdezettek az öngondoskodási módok közül a családi összetartás erősítését és az egészségmegőrzést is a megtakarítások elé helyezték. Októberre az arány még inkább eltolódott: az öngondoskodási területek fontosságának sorrendjében a pénzügyek a korábbi 53 pont helyett már csak 45 pontot értek el a 0-100 skálán. – A változásban vélhetőleg a romló gazdasági kilátásnak van döntő szerepe. Nő a bizonytalanság és szűkülnek az anyagi kilátások, így nehezebbé vált a pénzügyi tervezés – mutatott rá Illés Zoltán, az OTP Bank ügyvezető igazgatója. Az elmúlt négy hónapban csökkent a hosszabb távon megtakarítók aránya is, amely jelenség mögött vélhetően két ok húzódik meg: sokaknak nincs hosszú távú céljuk, illetve vannak, akik a tartalékaik felélésére kényszerültek az elmúlt négy hónapban. (Illés Zoltán előadása innen letölthető.)

A társadalom a megtakarítások szempontjából is egyre inkább kettéválik: a kutatás szerint rohamosan nő azoknak a száma, akik több mint egy évre elegendő félretett pénzzel rendelkeznek, viszont csökken az épphogy egy csekély „vésztartalékot” maguk mögött tudók aránya. Vagyis a relatív kis összegeket az emberek többsége felélte az elmúlt negyedévben. Ezen a helyzeten a magánnyugdíjpénztári reálhozamok kifizetése sem segített. Sőt! Az eredetileg a nyugdíjcélra félretett pénzek nagyrészét (57 százalékát) a mindennapi kiadások fedezésére fordították az emberek és mindössze 16 százaléka került megtakarításokba. (Pedig számos hosszú távú megtakarítás közül választhatnának az emberek.)

Kerekasztal a jövő generációjáért

Ahhoz, hogy előbb-utóbb a hazai pénzügyi kultúra és az öngondoskodás is elérje a fejlett nyugat-európai államokban megszokott szintet, edukációra van szükség. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői bemutatták a már létező hazai jó gyakorlatokat, amelyek célja, hogy a középiskolások pénzügyi ismeretei bővüljenek. Ilyen a Pénziránytű Alapítvány munkája, amely a bankok, a PSZÁF és a Bankszövetség összefogásával igyekszik a fiatalokat képezni, az OTP Bank néhány közép és felsővezetője pedig a „Vissza az alma materbe” program keretében látogat vissza mostanában egykori középiskolájába, hogy „pénz” órát tartson. A Budapest Bank a Facebookon igyekszik megszólítani ezt a kört, míg az MKB Bank egy szoftveren keresztül szeretné megtanítani ügyfelei számára a pénzügyi tervezést.

– Összességében a friss kutatás pozitív elmozdulást mutat az egészség és a család felértékelődése terén. Ugyanakkor csökkent a vésztartalékkal rendelkezők száma miközben a júniusi eredményekhez képest négy százalékkal többen tervezik, hogy a közeljövőben ezt megteremtik. Dinamikusan visszaesett viszont azok száma, akik hosszabb ideje takarékoskodnak egy nagyobb kiadással járó cél megvalósítása érdekében, és közel ötven százalékra nőtt a semmilyen pénzügyi öngondoskodási formával nem rendelkezők aránya – mutatott rá a romló tendenciára Illés Zoltán.

Sok a negatív attitűd

Závecz Tibor az Ipsos Zrt. véleménykutatási igazgatója a kutatás részleteibe avatta be a hallgatóságot. A lakosság túlnyomó többsége anyagi kérdésként éli meg az öngondoskodást, a megélhetéshez és pénzhez kapcsolódó asszociáción túl más megközelítési mód ma még nem jellemző a társadalomban. A magasabb státuszú lakosság pozitívabban áll a kérdéshez, de valójában ebben a körben is dominálnak a negatív attitűdök, ahogyan a fiatalok között is.
– Nehéz olyan társadalmi csoportot találni, amely az öngondoskodás elterjesztésének zászlóvivője lehetne – mutatott rá a problémára a kutató. A nehéz gazdasági helyzet mellett valószínűleg a számtalan negatív képzet is magyarázza, hogy a magyar lakosság 52 százaléka nem rendelkezik megtakarítással. (Závecz Tibor előadása innen letölthető.)

Hamecz István az OTP Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint azonban nem ez a tragikus, hanem, hogy 63 százalék azok aránya, akiknek nincs legalább három hónapra elég tartalékuk. Hamecz beszélt arról is, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kérésére a néhány szakember elkészített egy javaslatot arról, hogy milyen módon lehet hatékonyan ösztönözni az öngondoskodás terjedését. A lobbicsoport javaslatában egyszerű és konzisztens, időben állandó, verseny- és terméksemleges, költségkorlátos ágazati önkontrolt támogató, transzparens és a járadékszolgáltatást pozitívan diszkrimináló koncepció szerepelt.
– A minél hosszabb távú, rendszeres megtakarítás állami támogatása lenne hatékony, amely nem tartalmaz adóarbitrázst – emelte ki a szakember. (Hamecz István előadása innen letölthető.)

Októberben is 36 ponton az Öngondoskodási Index

A tényleges és tervezett pénzügyi megtakarítások alapján a legfontosabbnak a váratlan helyzetekre való felkészülést tartják a válaszadók az OTP Öngondoskodási Index szerint. Míg a nyáron publikált adatok szerint a lakosság 28 százaléka rendelkezett olyan tartalékkal, amit ilyen helyzetben fel tud használni és 21 százaléka tervezte, hogy a közeljövőben félretesz erre a célra, októberre 25 százalékra csökkent azok aránya, akik arról számoltak be, hogy rendelkeznek vésztartalékkal. Ugyanakkor a közeljövőben 4 százalékkal többen, a megkérdezettek 25 százaléka tervezi ennek megteremtését. A konkrét megtakarítási célok és formák esetében is csökkenő tendencia figyelhetők meg. 36 százalékról 28 százalékra csökkent azok aránya, akik hosszabb ideje, hónapok, vagy évek óta takarékoskodnak valamilyen nagyobb kiadással járó cél megvalósítására.

Azok aránya, akik semmilyen pénzügyi öngondoskodási formával nem rendelkeznek 41 százalékról 47 százalékra nőtt. Egyre többen számolnak be arról, hogy közeljövőben valamilyen pénzügyi formával gondoskodni kívánnak jövőjükről. Bár azok körében nem tapasztalható érdemi elmozdulás, akik távol maradnak a pénzügyi öngondoskodástól. Júniusban a megkérdezettek 63 százaléka számolt be arról, hogy nincs olyan célja, amire hosszabb ideje, hónapok vagy évek óta takarékoskodna, a válaszadók közel 20 százaléka pedig negatívnak vagy inkább negatívnak gondolta az öngondoskodást. Nem volt érdemi elmozdulás nyár óta abban sem, hogy a lakosság jelentős többsége borúsan látja a jövőt. Hosszabb távon az emberek több mint háromnegyede (76 százaléka) kiszámítatlannak tartja a pénzügyi helyzetét, de nincs jelentős eltérés a következő pár év megítélésében sem. A közeljövőt a válaszadók 71 százalék ítéli bizonytalannak. A hard és soft részindexekből felépülő mutató júniusban is mindössze 36 ponton állt a 100 pontos skálán és ez az eredmény októberre sem változott. Vagyis ismét kettes alára vizsgázott a magyar társadalom.