– Az öngondoskodás mindig a válságszituációkban kerül előtérbe. A sokkhatás azonban soha nem tanít vagy felkészít, hanem dorgál. A magyar társadalomban az öngondoskodás hiánya számos tragédiát idézett elő 2008-at követően – mutatott rá Kovács Antal, aki szerint a társadalomnak azt az egyharmadát kell megszólítani, amely képes lenne megtakarítani, amennyiben sikerül eloszlatni az a tévhitet, hogy a megtakarítás a gazdagok luxusa. (Kovács Antal előadása innen letölthető.)
Az OTP Öngondoskodási Index kutatása rámutatott: a lakosság egyharmada rendelkezik megtakarítással és képes az öngondoskodásra, míg egyharmada egyáltalán nem képes megtakarítani, mert a mindennapi túlélésért küzd. A két véglet között vannak a potenciális megtakarítók.
A megkérdezettek 46 százaléka azért nem tesz félre, mert úgy véli, nem tud annyit spórolni, amennyit érdemes lenne megtakarítani. Ennek az attitűdnek kell sürgősen megváltoznia, állította egybehangzóan több szakértő is a konferencián. Már akár havi 5-10 ezer forintos rendszeres megtakarítás is elegendő ahhoz, hogy három év alatt összegyűljön egy három hónapra elegendő vésztartalék, tíz év alatt pedig 1,5-2 millió forintra is duzzadhat a félretett összeg.
Magyarországon a lakosság 62 százaléka azonban nem gondolja, hogy az ő feladata gondoskodni az időskoráról. Paradox módon azonban az emberek többsége azt is érzi, hogy ez az állítás csupán illúziókra épül. A fiatalabb korosztályhoz tartozók többsége is az államtól vár megoldást. A konferencián előadó szakemberek arra is rámutattak, hogy a hibás szemléletmód megváltoztatásában az államnak, és a pénzintézeteknek egyaránt van felelősségük.
Hosszú távra előtérbe kerülhetnek a kockázatosabb megtakarítási formák
A fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező országokban a megtakarításoknak csak egy kis szelete kerül bankbetétbe szemben Magyarországgal, ahol kiugróan magas a készpénzállomány és a rövid lejáratú betétek aránya.
– A fejlett európai országokban komoly szerepük van bankoknak, de a megtakarítások mindössze 21 százaléka van bankbetétben. 10 százalék kötvényekben, 9 százalék részvényekben, míg a legnagyobb hányad életbiztosításokban és nyugdíjalapokban kamatozik. A fejlett pénzügyi kultúra azt is jelenti, hogy a célokhoz igazított megtakarítási formát választanak a háztartások – mutatott rá Öcsi Béla, a Nemzetközi Bankárképző Központ vezérigazgató-helyettese. A szakember szerint a bankoknak kulcsszerepük van abban is, hogy az ügyfeleiknek minél szélesebb körű szolgáltatáscsomagot nyújtsanak az öngondoskodás elterjesztése érdekében. Nagy Britanniában például, ahol a bankbetétben tartott pénzek a teljes megtakarítási állomány öt százalékát sem érik el, a Tesco is kínál interneten keresztül egyszerű és bárki számára átlátható megtakarítási formát.
– Ezek az országok már a négyes, ötös osztályzatot érdemlők sorába tartoznak. A megtakarítók számára az előregondolkodás nem csak azt jelenti, hogy rendszeresen félretesznek bizonyos összeget, hanem azt, hogy megtalálják a megtakarítás céljához leginkább illeszkedő terméket – mutatott rá a különbségre Öcsi Béla.
A pénzügyi tervezés azonban Magyarországon még gyerekcipőben jár és a fejlett országokra jellemző független pénzügyi tanácsadók szerepe is elenyésző. Azért, hogy ebben legyen változás, egyre több pénzintézet kínál tanácsadási szolgáltatást nem csak a milliós megtakarításokkal rendelkező ügyfelei számára, hanem bárkinek, aki szeretné megtudni, hogy az adott élethelyzetben milyen lehetőségek közül válogathat. (Öcsi Béla előadása innen letölthető.)
Eltűntek a kisösszegű megtakarítások
Magyarországon azonban ma úgy tűnik nem az a kérdés, hogy mibe fektet a lakosság nagyobbik része, hanem az, hogy egyáltalán rendelkezik-e bármilyen megtakarítással, Az OTP Öngondoskodási Index júniusi adatfelvételének eredményei szerint a megkérdezettek az öngondoskodási módok közül a családi összetartás erősítését és az egészségmegőrzést is a megtakarítások elé helyezték. Októberre az arány még inkább eltolódott: az öngondoskodási területek fontosságának sorrendjében a pénzügyek a korábbi 53 pont helyett már csak 45 pontot értek el a 0-100 skálán. – A változásban vélhetőleg a romló gazdasági kilátásnak van döntő szerepe. Nő a bizonytalanság és szűkülnek az anyagi kilátások, így nehezebbé vált a pénzügyi tervezés – mutatott rá Illés Zoltán, az OTP Bank ügyvezető igazgatója. Az elmúlt négy hónapban csökkent a hosszabb távon megtakarítók aránya is, amely jelenség mögött vélhetően két ok húzódik meg: sokaknak nincs hosszú távú céljuk, illetve vannak, akik a tartalékaik felélésére kényszerültek az elmúlt négy hónapban. (Illés Zoltán előadása innen letölthető.)
A társadalom a megtakarítások szempontjából is egyre inkább kettéválik: a kutatás szerint rohamosan nő azoknak a száma, akik több mint egy évre elegendő félretett pénzzel rendelkeznek, viszont csökken az épphogy egy csekély „vésztartalékot” maguk mögött tudók aránya. Vagyis a relatív kis összegeket az emberek többsége felélte az elmúlt negyedévben. Ezen a helyzeten a magánnyugdíjpénztári reálhozamok kifizetése sem segített. Sőt! Az eredetileg a nyugdíjcélra félretett pénzek nagyrészét (57 százalékát) a mindennapi kiadások fedezésére fordították az emberek és mindössze 16 százaléka került megtakarításokba. (Pedig számos hosszú távú megtakarítás közül választhatnának az emberek.)
– Összességében a friss kutatás pozitív elmozdulást mutat az egészség és a család felértékelődése terén. Ugyanakkor csökkent a vésztartalékkal rendelkezők száma miközben a júniusi eredményekhez képest négy százalékkal többen tervezik, hogy a közeljövőben ezt megteremtik. Dinamikusan visszaesett viszont azok száma, akik hosszabb ideje takarékoskodnak egy nagyobb kiadással járó cél megvalósítása érdekében, és közel ötven százalékra nőtt a semmilyen pénzügyi öngondoskodási formával nem rendelkezők aránya – mutatott rá a romló tendenciára Illés Zoltán.
Sok a negatív attitűd
Závecz Tibor az Ipsos Zrt. véleménykutatási igazgatója a kutatás részleteibe avatta be a hallgatóságot. A lakosság túlnyomó többsége anyagi kérdésként éli meg az öngondoskodást, a megélhetéshez és pénzhez kapcsolódó asszociáción túl más megközelítési mód ma még nem jellemző a társadalomban. A magasabb státuszú lakosság pozitívabban áll a kérdéshez, de valójában ebben a körben is dominálnak a negatív attitűdök, ahogyan a fiatalok között is.
– Nehéz olyan társadalmi csoportot találni, amely az öngondoskodás elterjesztésének zászlóvivője lehetne – mutatott rá a problémára a kutató. A nehéz gazdasági helyzet mellett valószínűleg a számtalan negatív képzet is magyarázza, hogy a magyar lakosság 52 százaléka nem rendelkezik megtakarítással. (Závecz Tibor előadása innen letölthető.)
Hamecz István az OTP Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint azonban nem ez a tragikus, hanem, hogy 63 százalék azok aránya, akiknek nincs legalább három hónapra elég tartalékuk. Hamecz beszélt arról is, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kérésére a néhány szakember elkészített egy javaslatot arról, hogy milyen módon lehet hatékonyan ösztönözni az öngondoskodás terjedését. A lobbicsoport javaslatában egyszerű és konzisztens, időben állandó, verseny- és terméksemleges, költségkorlátos ágazati önkontrolt támogató, transzparens és a járadékszolgáltatást pozitívan diszkrimináló koncepció szerepelt.
– A minél hosszabb távú, rendszeres megtakarítás állami támogatása lenne hatékony, amely nem tartalmaz adóarbitrázst – emelte ki a szakember. (Hamecz István előadása innen letölthető.)