Kép: Pixabay

A nyilvánosságra hozott anyagban közel két tucatnyi környezetvédelmi szervezet neve szerepel, melyek hatástalanítására ”hírszerző” cégeket szoktak szerződtetni a fosszilis energiákban utazó vállalatok.

A több olajhomok-vállalatnak is bedolgozó texas-i Strategic Forecasting (Stratégiai Előjelzés) nevű tanácsadó cég (röviden Stratfor) ezekbe a kategóriába sorolta az aktivista szervezeteket:

• radikálisok: Rising Tide North America, Oil Change International, Indigenous Environmental Network stb.
• félúton a radikális és idealista között: Greenpeace, Rainforest Action Network stb.
• idealisták: Amnesty International, Sierra Club, Communities for a Better Environment
• realisták: World Wildlife Fund (WWF), Natural Resources Defense Council, Ceres,  National Wildlife Federation
• opportunisták

A Stratfor elemzője úgy intézte el az ellenérdekelt feleket, mint akik nem bírnak lobbierővel, ”nem rendelkeznek befolyással a politikára”, de megjegyezte: ha nem tesznek valamit ellenük, az ”évtized legjelentősebb környezetvédelmi kampányává” nőheti ki magát a mozgalom. Való igaz, lakossági tiltakozás hatására napolta el Obama elnök a(z olajhomokból kinyert) nyersolajat Kanadából az USA olajfinomítóiba becsorgató Keystone olajvezeték engedélyezését. De egy másik kanadai vezetékre vonatkozó beruházást is elhalasztottak az erősődő ellenvélemények miatt.

Majd odébb állnak

A Stratfor munkatársa, Bartholomew T. Mongoven által készített prezentáció kitér arra is, miként lehet csökkenteni a zöld szervezetek hatását. Nem kell szóba állni velük, vagy ha igen, szándékosan késleltetni kell a tárgyalásokat, saját környezetvédelmi programokat indítani, ami elvonja a lakosság és a média figyelmét az aktivisták tevékenységétől.

A csendben maradás, a megkeresések válasz nélkül hagyása a Stratfor elemzője szerint azért lehet célravezető és hatékony, mert a zöldek előbb-utóbb megunják ezt és továbbállnak, hogy aztán egy másik ügyre koncentráljanak, mint például a palagáz-kitermelésben használatos, nagy vízigényű, repesztéses bányászás (fracking).

Ami azt illeti, a földgáz-cégeket sem kell félteni: a Range Resources 2011-ben állítólag háborúkban jól megedződött, pszichológiai hadviselésben is jártas ex-katonákat bérelt fel a földgáz-kitermelés elleni mozgalom leszerelésére. Ezt a Range szóvivője, Matt Pitzarella kottyantotta el egy Houstonban rendezett konferencián, mely a ”Media and Stakeholder Relations: Hydraulic Fracturing Initiative 2011” nevet viselte, s amelyről a CNBC számolt be.

De vissza a Stratforhoz és az olajhomokhoz: a kiszivárogtatott prezentációt az Inside Climate News szerint a Suncor Energy számára készítették, mely Kanada legnagyobb olajhomok-kitermelő vállalata. A Stratfor alkalmazottai említést is tesznek több nyilvánosságra hozott emailben arról, hogy a Suncor 14 890 dollárral tartozik nekik két elvégzett projektből kifolyólag. A Suncor azonban az Inside Climate News kérdésére tagadta, hogy valaha is bármilyen megbízást adott volna a Stratfornak.

A Stratfor értékelése szerint az ökotudatos szervezetek ugyan nyilvánosan támadják az olajcégeket, de valójában mindössze annyit akarnak, hogy azok a legjobb gyakorlatokat lessék el és vezessék be, s olyan működési elveket alkalmazzanak, melyek számításba veszik az ökológiai terhelést és az üvegházgáz-kibocsátást. A megkérdezett szervezetek viszont aggasztónak tartották, hogy mindössze ennyit feltételez róluk az ellenfél.

Eközben a fosszilis bevételekre éhező államok és az olajszektor is összejátszik: a Keystone-olajvezeték mögött álló TransCanada képviselői már leültek nebraskai jogalkotókkal, hogy megtanítsák őket arra, miként lehet perbe fogni az 1930 kilométeres vezeték ellen felvonuló tüntetőket...