Veszélyesebb az éhezés, mint az AIDS

A Föld 7,2 milliárd lakója közül több mint 795 millió éhezik vagy alultáplált, vagyis nem részesül elegendő tápanyagban. A Millenniumi Fejlesztési Célok (itt olvashat ezekről, és a tavaly elfogadott új célokról bővebben) között is szerepelt már az éhezők számának felére csökkentése. Hol tartanak a hatóságok e probléma orvoslásában? Az 1990-92-es szinthez képest 2015-ben 219 millióval volt kevesebb az éhező a világban. Ez azért is figyelemreméltó, mert időközben jelentősen nőtt az emberiség létszáma (most már a 7,2 milliárdan vagyunk, az ezredfordulón még 6 milliárdnál tartottunk). Tehát az éhezők hányada a lakosság egészében jóval kevesebb, mint 25 éve volt.

Itt van baj

Ezek az országok állnak a legrosszabbul:

Közép-Afrikai Köztársaság (46,9 %), Csád (46,4 %), Zambia (41,1 %), Kelet-Timor (40,7 %), Sierra Leone (38,9 %), Haiti (37,3 %), Madagaszkár (36,3 %), Afganisztán (35,4 %), Niger (34,5 %), Jemen (34,2 %), Pakisztán (33,9 %), Etiópia (33,9 %), Dzsibuti (33,2 %), Nigéria (32,8 %), Angola (32,6 %), Mozambik (32,5 %), Namíbia (31,8 %), Burkina Faso (31,8 %), Zimbabwe (30,8 %), Libéria (30,8 %), Tadzsikisztán (30,3 %), Ruanda (30,3 %), Guinea-Bissau (30,3 %), Mali (29,6 %), India (29 %), Észak-Korea (28,8 %), Guinea (28,8 %), Tanzánia (28,7 %), Laosz (28,5 %), Uganda (27,6 %), Malawi (27,3 %), Banglades (27,3 %), Kongói Köztársaság (26,6 %), Elefántcsontpart (26,3 %), Szváziföld (26 %), Sri Lanka (25,5 %), Kamerun (24,2 %), Kenya (24 %), Mianmar (23,5 %), Lesotho (23,5 %), Szenegál (23,2 %), Bostwana (23,1 %), Togo (23 %), Mauritánia (22,6 %), Kambodzsa (22,6 %), Nepál (22,2 %), Irak (22,2 %), Indonézia (22,1 %), Benin (21,8 %), Gambia (21,5 %), Guatemala (21,1 %), Fülöp-szigetek (20,1 %).

Jelentős probléma az élelmiszeripari termelés, a kereskedelem és a piaci igények összehangoltságának hiánya. Az Egyesült Államokban az élelmiszerek 31%-a megy pocsékba, miközben a társadalom egyhatoda szabályosan éhezik, állítja az USDA, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Hivatala.

Ugyanakkor szakértők figyelmeztetnek, hogy az éhezés megszüntetésére tett erőfeszítések elsősorban a 90-es években értek el látványos eredményeket, 2000 és 2010 között azonban alábbhagyott az igyekezet, így annak eredményei is kevésbé számottevőek.

Veszélyesebb, mint az AIDS

Az éhezés és az alultápláltság együtt jelentik a globális népegészségre leselkedő első számú veszélyt. Nagyobb rizikófaktort alkotnak, mint az AIDS, a malária és a TBC összesen. Az éhezés ugyanis a jövőt sorvasztja el. Nemcsak az egyén jövőjét, de nemzetekét és nemzetgazdaságokét is. Amikor a nemzetek együtt dolgoznak, hogy javítsák az nép élelmezését, azzal kimutathatóan növelik a gazdaság termelékenységét is és új gazdasági lehetőségeket teremtenek. Ha egy nemzet gyermekei tömegesen szenvednek az alultápláltságtól, ott a termelés is vissza fog esni a közeljövőben, amikor ez a generáció kilép a munkaerőpiacra.

Az éhezés megszüntetése politikai kérdés is. Ahogy az 2008-2010 táján láthattuk, a világ 30 országában törtek ki élelmiszer-zavargások (food riots), mert az emberek éheztek. Az Arab Tavasz is részben azért söpört végig Egyiptomon és a többi arab országban, mert a vezetők elmulasztottak munkalehetőségeket, oktatást és élelmet adni a fiataloknak, az Y-generáció helyi tagjainak, akik gyakran a lakosságnak legalább a felét alkotják! Egyiptomban a lakosság fele élt a létminimum alatt a Mubarak-érában. A mostani menekültválságban is fontos kiváltó ok volt a klímaváltozás és a hatalmas aszályok okozta éhínség.

A megfelelő élelmezés a jövőt is építi: az egészséges asszonyok egészséges csecsemőknek adnak életet, garantálva egy munkavégzésre képes, erős immunrendszerrel bíró generáció felnövekedését, mely nem szenved az éhezés okozta fejlődési rendellenességektől.

Éhínség-zónák

A Concern Worldwide, az IFPRI és a welt hunger hilfe szervezetek által összeállított Global Hunger Index 10-10,9 pont között szerepelteti azokat az országokat, ahol mérsékelt az éhínség, 20-34,9 pontot ad azoknak, ahol komoly az éhezés. A 35-49,9 pont között lévőknél aggasztó az éhezés mértéke, 50 pont felett pedig rendkívül súlyos.

A pont kiszámításánál a következő tényezőket vették számításba: az alultápláltak aránya a lakosságban, sorvadás, satnyulás és halandóság az 5 évnél fiatalabb gyerekek körében. E négy százalékértékből kalkulálták ki a pontszámot - a listán résztvevő országok részletes adatait itt találják (angolul, betűrendben).

Érdemes a fentiek kapcsán megjegyezni, hogy az EU-tagországok nagy részét (pl. Magyarországot) nem vizsgálták a szakértők.

Az 50 pontot meghaladó "rendkívül súlyos" kategóriába nem soroltak egyetlen államot sem, de ez leginkább annak köszönhető, hogy a következő országokból nem lelhető fel adat: Burundi, Kongó, Eritrea, Szomália, Dél-Szudán és Szudán.

Itt sem az igazi

Mérsékelt éhínség-szint: Bolívia (16, 9 %), Ghana (15,5 %), Vietnam (14,7 %), Mongólia (14,7 %), Guyana (14,4 %), Ecuador (14 %), Nicaragua (13,6 %), Egyiptom (13,5 %), Honduras (13,4 %), Üzbegisztán (13,3 %), Albánia (13,2 %), Türkmenisztán (12,9 %), Gabon (12,5 %), Dél-Afrikai Köztársaság (12,4 %), Thaiföld (11,9 %), Örményország (11,2 %), El Salvador (11,1 %), Dominikai köztársaság (10,8 %), Paraguay (10,5 %), Suriname (10,4 %), Malajzia (10,3 %), Azerbajdzsán (10 %).

Alacsony éhínségszint: Panama (9,6 %), Marokkó (9,5 %), Kirgíz Köztársaság (9,4 %), Peru (9,1 %), Moldova (9,1 %), Colombia (8,8 %), Fidzsi-szigetek (8,7 %), Algéria (8,7 %), Kína (8,6 %), Grúzia (8,5 %), Bulgária (8,5 %), Trinidad & Tobago (8,3 %), Jamaica (8,1 %), Kazahsztán (8 %), Mexikó (7,3 %), Szerbia (7,1 %), Venezuela (7 %), Irán (6,8 %), Oroszország (6,6 %), Libanon (6,4 %), Macedónia (5,9 %), Jordánia (5,8 %), Uruguay (5,7 %), Tunézia (5,6 %), Románia (5,3 %), Szlovákia (5,2 %), Törökország (5,1 %), Szaúd-Arábia (5,1 %), Kuvait (5 %).

5 % alatt: Ukrajna, Montenegró, Lettország, Litvánia, Horvátország, Észtország, Kuba, Costa Rica, Chile, Brazília, Fehéroroszország, Bosznia-Hercegovina, Argentína.