Nem kérdés, hogy Magyarországnak hosszú évekig esélye sincs 3000 milliárd forintot költeni a Paksi Atomerőmű bővítésére. Kérdés viszont, elkölt-e 100 milliárd forintot előkészítő tanulmányokra és tanácsadókra, mire ez mindenki számára nyilvánvalóvá válik - jelentette ki Varró László, a párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség Gáz és Villamos Energia Divíziójának vezetője az Ökopolisz Alapítvány és a Heinrich Böll Alapítvány Pécsett rendezett "Láncreakció: Tabuk nélkül az atomenergiáról" konferenciáján.
Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter egyedül maradt álláspontjával a Heinrich Böll Alapítvány és az Ökopolisz Alapítvány első közös rendezvényén, amikor változatlanul sürgősen megépítendőnek nevezte a két új paksi blokkot. Pro- és anti-atom kiinduló állásponttól független konszenzus alakult ki ugyanis a résztvevő magyar és nemzetközi szakértők körében: a bővítés drága és jelenleg felesleges, mivel a meglévő blokkok üzemidő hosszabbítása elegendő haladékot ad, ezalatt pedig a következő egy évtizedet a megújulók fejlesztésére és energiahatékonyságra kell fordítani.
Az atomberuházások irdatlan finanszírozási igénye és a válság miatt beszűkülő tőke-hozzáférési és hitellehetőségek még nálunk jobb helyzetű országokban is ellehetetlenítik a hasonló beruházásokat. A konferencianapot megelőző bóvlikategóriába sorolás hosszú évekre tárgytalanná teszi a bővítési terveket. (Drágább lesz az energia, ha bővítik a paksi erőművet?)
A megújuló energia jelentette alternatívák ráadásul egyre olcsóbbá válnak. "A német atomkivezetés nem külön út, hanem valóságos opció" - jelentette ki Kaderják Péter, a Magyar Energia Hivatal első Orbán kormány alatt végig regnáló főigazgatója. Stephen Thomas, a greenwichi egyetem energiapolitika professzora a jelenlegi atomreaktorok megígért és tényleges költségadatait elemezve hatszoros drágulásról számolt be. Döntő érvként említette, hogy a nukleáris technológia az egyetlen, amelyik fennállása 50 éve alatt egyre csak drágul és egyre több problémát okoz: mintha nem pozitív, hanem negatív lenne a tanulási görbe.
Jávor Benedek, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke bizonyította: az atomboom lecsengett. A világ ráadásul nem a sorozatos atomkataszrófák, Csernobil vagy Fukusima miatt fordult el az atomenergiától, hanem azért, mert az rendkívül költséges és finanszírozására nincsenek jó megoldások. A sűrűn emlegetett nukleáris reneszánsz mítosz csupán. Az atomenergia fellegvárának tartott Kínában már 2007-ben megfordult a trend: azóta minden évben több szélerőművet helyeznek üzembe, mint atomerőművet, és folyamatosan nyílik az olló a megújulók javára. Jávor Benedek leszögezte: rossz stratégiának tartja, hogy miközben Európa a megújulók kiaknázására összpontosít, addig Magyarország a világtrendekkel ellentétes irányban az atomerőmű bővítésére akar ezermilliárdokat költeni, ezzel teljesen ellehetetlenítve a megújulók fejlesztésének esélyeit. (A Nemzeti Energiastratégia a megújuló energiaforrások felhasználásának növelését, az atomenergia jelenlegi kapacitásainak megőrzését, a regionális energetikai infrastruktúra fejlesztését, új energetikai intézményrendszer kialakítását, valamint az energiahatékonyság és energiatakarékosság fokozását kezdeményezi.)
Bartus Gábor a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács titkára zárszavában kijelentette: a nukleáris beruházási költségek és a jelenlegi hazai gazdasági helyzet mellett a paksi bővítés elvben ugyan nem lehetetlen, de felettébb kockázatos. A megújulók fejlesztése - a rendszerirányítás fejlesztésével együtt - versenyképes alternatíva. Mindazonáltal nem lehet hátradőlni, a hálózatfejlesztésen és az energiarendszerek rugalmasságának növelésén tovább kell dolgozni: az igazi megoldatlan kihívás az éghajlatváltozás elleni harc, a kibocsátások szükséges mértékű csökkentése, amire azonban az atomkapacitások növelése nem jelentene megoldást.
