A hírek szerint a hitelfolyósítás valószínűleg így is elfogadásra kerül majd a Világbank április 6-i ülésén, dacára a tiltakozásnak. A Reuters elemzője egyúttal rámutatott, a vita tulajdonképpen stratégiai jelentőségű, mert a fejlett és a fejlődő országok klímaváltozással kapcsolatos hozzáállásának különbsége domborodik itt ki - és valójában arról szól, hogy kinek kelljen fizetnie a zöld technológiák meghonosításáért?
A Dél-Afrikának nyújtandó hitelből 3 milliárd dollár menne az Eskom energiaszolgáltató vállalat 4800 megawattos új erőművének finanszírozására. A projekt kulcsfontosságú az ország krónikus áramhiányának felszámolására, amely már 2008-ban nagyban visszavetette a gazdaság termelékenységét. A kölcsön fennmaradó részét, mintegy 750 millió forintot fordítanának csak megújuló energiaforrásokra.
Ki állja a cechet?
A fejlődő és a fejlett világ közötti érdekellentétet kiélezi az Egyesült Államok kincstárának (nemzeti bankjának) új nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó szabályzata. A decemberben kibocsátott rendelkezés a szegény országok széntüzelésű erőműveire vonatkozik, és arra bátorítja az amerikai diplomatákat, hogy kampányoljanak a zöld ("alacsony karbon-tartalmú vagy teljesen szénmentes") megoldások mellett és segítsék a hitelnyújtókat ilyen opciók megtalálásában, valamint a felár megfizetésében, amennyiben ezek költségesebbnek bizonyulnak, mint a széntüzelésű lehetőségek.
David Wheeler környezetvédelmi szakértő részéről is megfogalmazódott ez a javaslat: a Világbanknak arra kellene rábírnia a segélynyújtó gazdag országokat, hogy kifizessék a pluszköltséget, amellyel a megújuló energiákat alkalmazó erőművek építése jár. Wheeler szerint pontosan ez a kérdés volt a koppenhágai klímacsúcson tapasztalt huzavona egyik kiváltó oka: nem volt egyetértés arról, ki finanszírozza a szegény országok zöldülését?
Az okirat kivívta Kína és India haragját. Kína és India Robert Zöllicknek, a Világbank elnökének eljuttatott levelében úgy fogalmazott, a rendelkezés csak "azt bizonyítja, a Világbank döntéshozatali folyamatai milyen egészségtelen alárendeltségbe kényszerítik a tagországokat."
Igyekszik, meg nem is
Az igazat megvallva, Dél-Afrika és Brazília egyaránt a zöld technológiákra való átállás éllovasának számít a fejlődő országok között. A koppenhágai vállalások között mindkét állam 2020-ra és 2025-re tette az időpontot, amikorra emissziója eléri a csúcsát és onnantól kezdve csökkeni kezd. Ezzel szemben az USA nem nevezett meg ilyen határidőt, mert az Obama-adminisztráció által előirányzott 17 százalékos kibocsátás-csökkentést (a 2005-ös bázisévhez képest, illetve 4 százalékos csökkentést az 1990-es szinthez képest) nem fogadta el az amerikai szenátus. A kormányzati szándék tehát megvan, de a szabályozás életbe léptetése megakadt.
Az Eskom vállalta, hogy a széntüzelésű erőműveknél jelenleg használatos legmodernebb technológiát és karbon-tárolási módszereket vetik be, amelyeket a gazdag országokban is alkalmaznak. Ettől függetlenül az új erőmű az ország első számú légszennyező iparegységévé válhat, jelentősen megnehezítve azt, hogy Dél-Afrika megvalósítsa a koppenhágai egyezményben vállalt gázkibocsátás-csökkentését. A vállalat azonban cáfolta, hogy beruházása ilyen hatással lenne.
"Jelenleg nincsen működőképes alternatíva Afrika energia-biztonságának megoldására" mondta a Reutersnek a Világbank afrikai alelnöke, Obiageli Ezekwesili. "Ez a befektetés az átlépés egyik fázisát jelképezi egy zöldebb gazdaság felé, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni." A Center for American Progress nevet viselő lobbicsoport arra hívta fel a figyelmet: mivel a Világbank sztenderd-teremtő intézménynek számít a nemzetközi segélyezésben, tehát nemcsak fiskális, de "morális felelőssége" is van, ezért különösen veszélyes, ha napjainkban nevét (és pénzét) adja egy széntüzelésű erőműhöz, mert ezzel precedenst, hivatkozási alapot teremt. Ehelyett kizárólag a fenntartható fejlődésre irányuló fejlesztéseket szabadna támogatnia. A környezetvédő csoportok pedig azt kifogásolták, a Világbank saját magának mond ellent, amikor Tiszta Technológia Alapot menedzsel, és közben széntüzelésű erőműt támogat, amely több tízmillió tonna káros üvegházgázt bocsát majd ki.
Nem ez az első eset, hogy a Világbank hasonló kritikát von magára: 2009-ben a Tata Ultra Mega nevű széntüzelésű erőművet támogatta Indiában, amely a világ 50 legszennyezőbb ipari egysége közé tartozik.
