Az öröm nem teljesen felhőtlen, mivel a kiadvány jelentős erdőpusztulásról, illetve az éghajlatváltozás, a lakosságszám növekedés, az erdőtüzek és a szárazság negatív hatásairól is beszámol. „A mediterrán erdők emberemlékezet óta jól reagáltak az emberi tevékenységből fakadó külső behatásokra, de ezek mértéke még sosem volt ekkora,” – mondta Hiroto Mitsugi, a FAO erdészeti ügyekért felelős főigazgató helyettese. „Ha nem teszünk lépéseket az erdőpusztulás megfékezésére, három kontinens 31 országának több mint 500 millió lakosa hamarosan gazdasági, társadalmi és környezeti problémák sorával lesz kénytelen szembenézni,” – tette hozzá.
A mediterrán erdők a számok tükrében
- A mediterrán országok erdőterülete 88 millió hektár (mint Franciaország és Olaszország területe együttvéve), ami a globális erdőterületek 2%-a.
- Az átlagos területnövekedés a Földközi-tenger északi partján valamivel nagyobb volt, mégis az országonkénti adatokat vizsgálva európai államokat találunk a legnagyobb veszteséget elkönyvelők között (élén Portugália, Bosznia-Hercegovina és Albánia).
- A védett területek bővültek, főleg az erdőterületekben szegény országokban: a mediterrán erdők csupán 4%-a található Észak-Afrikában, de a védett erdőségek mintegy negyede.
- Az erdők több mint 5000 milliárd tonna szenet tárolnak – a globális mennyiség 2%-át – amely mennyiség ráadásul 1990 és 2015 között évi átlagos 2%-kal nőtt.
- Évente 400 000 hektár erdő esik áldozatul erdőtüzeknek.
A Földközi-tenger északi partján az erdőpusztulás oka főként az erdőtüzek és a területek elhanyagolása, míg délen és keleten a kizsákmányolás (tüzelő és legeltetés) és a népességszám növekedés.
A klímaváltozás a mediterrán erdőkre leselkedő legjelentősebb veszély. A felmelegedés, a kiszámíthatatlan csapadék és az elhúzódó szárazság érdemben meghatározza majd az erdőtakaró kiterjedését és elosztását az előttünk álló években.
Hogy túléljék a szárazságot, a fák leépítik szénkészleteiket, gyanta- és szénhidrogén-termelésüket, ami a növény egészsége szempontjából káros. Ez már most is a tölgyek, erdei és lucfenyők és a bükkfák csökkenésében vagy pusztulásában mutatkozott meg Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Görögországban, illetve Algériában. A Földközi-tenger térségének lakossága 1960 és 2015 között megduplázódott, és a jelenlegi 537 millió 2050-re várhatóan még további 130 millióval nő. A dél-keleti részben koncentrálódó növekedés a természeti erőforrások túlhasználatához vezetett. Az erdőtüzek száma bár csökkent északon és észak-keleten, az 500 hektárnál nagyobb kiterjedésűeké nőtt. A jelentés szerint ez a tendencia folytatódik a jövőben is. A vízhiány és a talajromlás különösen érzékenyen érinti a mediterrán erdőket, ahol a talajtakaró vékony és gyenge.
Több mint 300 növény- és állatfaj a kihalás szélén
A Földközi-tenger térsége a világ második legjelentősebb területe a biológiai sokféleség szempontjából. Az erdős területek pedig kiemelt fajtagazdagsággal bírnak. A spanyol, olasz, görög, török és marokkói erdőkben a legmagasabb a veszélyezetett fajok száma (26-15% közötti). A gombák különösen elterjedtek ezen erdőkben. A tarvágások és a tölgyfa-kitermelés miatt azonban számuk fokozatosan csökken.
