“Ha a kibocsátási trendeket vizsgáljuk, vagyis azt, hogy képes-e az ország tartós és jelentős csökkentésre, nos, ott is meglehetősen elkeserítő a helyzet„ – írja az elemző. “Az elérhető legfrissebb adatok szerint az USA 1990-hez képest 3, azaz 3 százalékkal csökkentette az üvegházhatásúgáz-kibocsátásait 2022-ig. Tehát 32 év alatt 3 százalék, ez évente átlagosan kevesebb mint 0,1 százalék. Ez gyakorlatilag a nullával egyenlő.” Eközben van ennél jobb példa is a nyugati világban: Az EU például 2023-ra 1990-hez képest 37 százalékkal csökkentett, (beleszámítva a természetes elnyeléseket is) vagyis több mint 10-szer annyival, mint az Egyesült Államok. Eközben az európai jólét nemhogy nem esett vissza, hanem jelentősen nőtt. Vagyis elvileg létezik a jólétet megőrző kibocsátás-csökkentés a fejlett világban, ha van rá komoly politikai szándék.

Valós veszélyek a szimbólumok takarásában

A szimbolikus kilépés tehát nem önmagában jelent sokat Huszár András szerint, azonban a Trump-kormányzat hatalomra kerülése három területen is komoly ütést visz be a nemzetközi klímapolitikának. Ezek

a klímadiplomáciai tevékenység várható megszűnése,
a nemzetközi finanszírozás leállítása és
az „ideológiai muníció” biztosítása a zöld törekvések elnehezítésére.

Kétségtelen, hogy az USA, mint a világ legnagyobb hatalma, óriási diplomáciai befolyással rendelkezik. Ha el akar valamit érni egy vagy több másik országban, jó eséllyel indulhat neki a tárgyalásoknak. A diplomácia ráadásul 100 százalékban elnöki kompetencia. Az amerikai klímadiplomácia tökéletes célja lehetne, hogy a legkülönbözőbb eszközökkel rábírja vetélytársát ambiciózusabb klímavállalások megtételére. Ehhez képest, habár ezt Trump külön nem jelentette be, de gyakorlatilag borítékolhatóan nem folytat majd semmilyen klímadiplomáciai tevékenységet, ami óriási veszteség, elmaradt haszon lesz, mert soha nem lenne nagyobb szükség az országok meggyőzésére, rábírására, hogy gyorsabban csökkentsék a kibocsátásaikat, mint most.