A természetvédők jó ideje hallatják hangjukat a rovarirtók és gyomirtók mellékhatása miatt, mely szerintük a méhállomány jelentős megcsappanásához vezetett a világ számos pontján, Európában éppúgy mint az Egyesült Államokban. A rovarirtók pedig magukban is jelentős károkat okoznak, ráadásul sokszor hatástalanok. A molyok ellen például ugyanakkor muszáj védekezni, mert komoly károkat is okozhatnak a termelőknek. A rovarirtók elkerülésére géntechnológiát használnak a „gyémánthátú” molyok ellen az angliai biotech cég, az Oxitec kutatói, amely arra programozza a nőnemű molyt, hogy életképtelen utódokat hozzon létre.
Fotók: freeimages.com
A molyok évente 5 milliárd dolláros kárt okoznak az agráriumnak globálisan. A gyémánthátú fajta ugyanis eléggé rezisztens lett (idővel több vegyipari termék iránt is immúnissá válik), nem reagál egy-egy rovarirtó szerre, csak többféle kemikália kombinációja ér el hatást ellenük az USA keleti parti államaiban. Malajziában pedig már egyáltalán semmilyen növényvédő szerre nem reagálnak – írta a The New York Times.
A küldetés, hogy valahogyan semlegesítsék a molyhad káros hatását, már az 1990-es évek óta tart, hiszen a molyok az 1940-es években is problémát jelentettek, amikor elkezdték a növényvédő szerek ipari szintű alkalmazását a mezőgazdaságban.
A '90-es években a tudósok gamma-sugarakkal bombázták a molyférfiúkat a laboratóriumban, azt remélve, hogy attól elvesztik termékenységüket. Ez hatott is, a hímnemű meddő molyokat kieresztették a természetbe, ahol versenyeztek nőtársaik kegyeiért, csak éppen nem tudtak velük életképes utódokat létrehozni. Ettől valóban megcsappant a molypopuláció.
De a gyémánthátú moly élelmes fajtának bizonyult. A sugárzás nem hatott rájuk, ahogy a kemikáliák sem.
Az új eljárást kifejlesztő Oxitech valójában a rangos Oxford University egyik céges érdekeltsége. Az első laboratóriumi kísérletek képesek voltak helyi molypopulációk kiirtására. A hímnemű egyedekbe beültették a módosított géneket, ezek megtették kötelességüket a nőnemű egyedekkel. A létrejött nőnemű utódok ugyan éltek egy darabig, de elpusztultak, mielőtt le tudták volna rakni a lárvákat. Mindez a hibás gének miatt.
Csak a hímneműek örökölték a hibássá módosított, szintetikus géneket úgy, hogy normál élethosszt megéltek, ám bennük néhány generáció múltán kimúlt, eltűnt, „felszívódott” a genetikai defektus. A megoldás tehát a női populáció létszámcsökkentésében van. A módszer tesztelése kint a szabadban még hátra van. A tervek szerint 2016 nyarán kerül rá sor. Egyes génmódosítás-ellenes szervezetek elítélték a kísérletezésnek ezt az irányvonalát, mondván, a fehérje, amely a szintetikus gén segítségével létrejön, károsíthatja a vad élővilágot (vagyis azokat a fajokat, amelyek többek között a molyok megevéséből élnek, köztük számos madárfajt), amint az bekerül a táplálékláncba.
A GeneWatch U.K. kritikájára reagálva az Oxitech hangsúlyozta, megfontolták ezt a kérdést is, és tesztelték az így létrejövő fehérjét pókokon, élősködőkön, számos bogárfajtán, halakon és szúnyogokon, és a tesztek alapján szerintük nincs mérgező hatása. Az erre vonatkozó megállapításaikat belefoglalták az amerikai Mezőgazdasági Minisztériumnak eljuttatott dokumentációba. A szaktárca úgy döntött, hogy engedélyezi a kísérletet.
A Northeast Organic Farming Associations of New York azt vetette fel ellenérvként, hogy a génmódosított molyok ellephetik az organikus farmokat, amelyek így elveszthetik biominősítésüket. A tudósok erre azt felelik, hogy a gyémánthátú molyok nem nagyon vándorolnak – már ameddig van „társaságuk és ételük”. Azok az egyedek, melyek veszik a bátorságot, hogy elvándoroljanak, valószínűleg elpusztulnak a téli hidegben.
