Afrikai országok vezényletével és a legtöbb káros gázt kibocsátó országok közé tartozó Kína és India támogatásával fejlődő országok egy csoportja kivonult a koppenhágai ENSZ klímakonferencia hivatalos fórumairól hétfőn. A világszervezet történetének legnagyobb szabású tárgyalássorozatán "pillanatnyilag nem történik semmi" - összegezte a hétfő délutáni helyzetet Zia Hoque Mukta, a bangladesi delegáció egy tagja. A bojkott azzal fenyeget, hogy kudarcba fullad a konferencia, amelyen közel 30 ezren vesznek részt. Szakértők és az ENSZ előző 14 klímakonferenciáján megedződött küldöttek azonban óvnak a lépés jelentőségének túlértékelésétől. "Taktikai húzásról van szó" - mondta például a német delegáció egy tagja.

A küldöttek nem hivatalos nyilatkozataiból az derül ki, hogy a jelenlegi állás szerint két konkrét célja van a fejlődő országoknak: az egyik a 2012-ben lejáró Kiotói jegyzőkönyv meghosszabbítása, ami azért volna előnyös számukra, mert ez a nemzetközi szerződés csak a gazdagabb, iparosodott államokat kötelezi a kibocsátás visszafogására. A másik célkitűzés egy új, a Kiotói jegyzőkönyvet kiegészítő egyezmény kidolgozása, amely a fejlődő országok klímavédelmi erőfeszítéseit hangolná össze.

Kellenek-e kötelezettségek a fejlődő országoknak?

A három év múlva lejáró Kiotói jegyzőkönyv az egyetlen nemzetközi jogi dokumentum, amely kötelező jelleggel írja elő az üvegházgáz-kibocsátás csökkentését, de csak a fejlett ipari államok számára. Éppen ezért hiányzik az aláírók közül az Egyesült Államok. Az amerikai érvelés szerint a kínai kibocsátás már most meghaladja az amerikait, és versenyhátrányt okozna, ha az ázsiai országban és a többi nagy feltörekvő államban továbbra sem kellene visszafogni a kibocsátást, míg a fejlett államok költséges klímavédelmi programok végrehajtására kényszerülnek.

A fejlett ipari államok egy új szerződést javasolnak, amelyben a fejlődő világ is kötelezettségeket vállal. A fejlődő országok viszont attól tartanak, hogy egy ilyen megállapodás csökkentené a fejlett államok felelősségét, holott az ipari forradalom kezdete óta a légkörbe került üvegházgázok döntő többsége az ő éghajlatváltozási számlájukat terheli, ezért a közelgő klímakatasztrófa elhárításában is nagyobb szerepet kell vállalniuk. A Kiotói egyezmény ráadásul bevált, működő mechanizmusokat hozott létre, csak a határidejét volna szükséges kiterjeszteni, és meg kell szigorítani a kibocsátás-csökkentési célokat.

A magyar vélemény

A tárgyalások most érkeztek abba a szakaszba, amikor a fejlődő országok egy jelenős csoportja addig nem hajlandó a 2007-ben megfogalmazott Bali mandátum mentén egy átfogó megállapodásról tárgyalni, amíg a fejlett országok nem tesznek egyértelműbb és ambiciózusabb kibocsátás-csökkentési vállalásokat a 2020-ig terjedő időszakra - közölte az MTI érdeklődésére Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára, a magyar delegáció vezetője Koppenhágában.

A vállalás pedig nagyon lassan alakul a fejlett világban, és nem az Európai Unión múlik - mondta el a szakállamtitkár. Hozzáfűzte: gyakorlatilag nincsenek olyan átfogó tárgyalások, amelyeken az összes fejlett állam egyszerre részt venne, és egyeztetné a vállalásokat. Az EU trió svéd vezetéssel tárgyal ugyanakkor országcsoportokkal, és egyenként fejlett országokkal is. Összességében ugyanakkor nem látszik körvonalazódni a fejlettek részéről a 20-30 százalékos kollektív vállalás.

Magyarország az Európai Unióval együtt azt képviseli, hogy csak önmagában a Kiotói jegyzőkönyv alatti megállapodás nem oldaná meg a klímaváltozás problémáját, mivel annak az Egyesült Államok nem részese. Emellett vannak olyan részei a Kiotói jegyzőkönyvnek - például az erdőkezelés vagy az emisszió- kereskedelmi rendszer -, amelyeket az elmúlt évek tapasztalatai alapján javítani kellene, így egy új átfogó megállapodásnak is meg kell születnie Koppenhágában.