1952-es aszály: Nem búslakodni, cselekedni kell

“Dehát karbatéve kezünket, panaszkodjunk  most erről? Nem, az aszály miatt nem búslakodni, hanem cselekedni kell” – írta a kommunista állampárt, a Szabad Nép lapja 1952 október 1 jei lapszámában.

A huszadik századot több aszály is sújtotta, az egyik legkeményebb mindenképp az 1952-es volt: a nyári csapadék mennyisége alulról súrolta  a sokéves átlag tíz százalékát. A szárazság súlyos károkat okozott a mezőgazdaságban, a helyzet  az Alföldön és a Duna-Tisza közén volt súlyos kritikus. Drasztikusan csökkent a terményhozam, különösen a kukorica és a búza esetében; a legelők kiszáradtak, sok állat pusztult el. Az állam kárpótló- és segélyprogramokkal próbálta enyhíteni a helyzetet.

Mit tehetsz aszály idején?

“Nagy melegben, a csapadékszegény időszakhoz társulhat egy további csapás, az alacsony levegő páratartalom. Ez olykor még az öntözött területeken is sanyargatja a növényeket, mivel nem képesek annyi vizet felvenni, amennyit a hőség és a száraz levegő miatt párologtatva elveszítenek. Ilyenkor a megfelelő fejlettségű gyökérzet akkor is életmentő lehet, ha vízben áll a növény.„ – mondja Dr. Hidas András, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, egyetemi docens, a Greenman szakértője. “A nagy hőséggel és szárazsággal gyakran jelentkezik a felhőtlen ég, alacsony páratartalommal, ami az UV sugárzást akadálytalanul átengedi. Számos növénynél szükség van az árnyékolásra, különben a levelek, gyümölcsök perzselődhetnek, emellett az UV stressz ellen némi támogatást nyújthatnak a probiotikumok. A talajélet mikrobiológiai egyensúlyának helyreállítása és fenntartása az aszálytűrés, a talajok vízháztartási jellemzőinek támogatásában kritikus jelentőséggel bír majd a következő évtizedekben!” – tette hozzá.