A probléma Szibériában, a tajgán, a tundrán, éppúgy aktuális, mint Alaszkában, ahol nagyon is látható jelei vannak a globális felmelegedésnek: a felengedő jeges talajon balra-jobbra dőlnek a fák. Egész erdőségek állnak ilyen düledező fákból. Egészen bizarr látvány.

A sarki égöv jégtakarójának olvadását vizsgáló kutatók rendkívül kellemetlen felfedezésre jutottak Szibériától északra: nemcsak a felszíni jégből árad a metán, de a mélyből, a fagyos tengerfenékről is. A kutatócsoport jó néhány tagja az Alaszkai Egyetem munkatársa.

Ami további aggodalomra ad okot: nem tudni, mikor kezdődött ez a fajta tengeri gázkibocsátás. A csoport két sajtóközleményt adott ki: az első úgy fogalmazott, a tengerfenéken "elkezdődött" a szivárgás, majd a második verzió már csak annyit állított: a tenger mélyéről "szivárog" a metán. A tudósok végül a rangos Science magazinban publikálták kutatási eredményeiket, ahol már határozottan leszögezték: nem képesek megállapítani, új jelenségről vagy régóta zajló folyamatról van szó.

Vészterhesebb az eset, ha a jelenség új, mert az alátámasztja a globális felmelegedés természetet alapjában átalakító hatását. Kutatások már kimutatták, hogy az állandóan fagyott talaj (permafrost) felengedése szerepet játszik a tengerszint emelkedésében is.