Steven J. Davis geokémikus, a stanfordi Carnegie Institute of Washington munkatársa és kollégája, Ken Caldeira 113 ország gazdasági adataiban 57 szektort vizsgáltak meg: hogyan helyezik ki az emissziót? A kutatók kiszámították az országok belföldön kibocsátott széndioxid-mennyiségét, valamint azt, hogy a belföldi fogyasztás emissziós aspektusa mennyiben tevődik az importált áruk révén a határokon túlra.
Füst - határok nélkül
A fogyasztásnak, mezőgazdaságnak, közlekedésnek tulajdonított CO2-mennyiséget vizsgálták. Eredményeiket decemberben az American Geophysical Union tanácskozásán ismertették a szakemberekkel.
Mivel 2004 az utolsó év, amelyhez teljes körű adatok álltak rendelkezésre, erre az esztendőre készítették el kimutatásaikat. Úgy találták, a nemzeti üvegházgáz-kibocsátásoknak átlagosan 23 százaléka olyan termékekhez köthető, melyek országhatárokat lépnek át.
Kína, mint nagy exportáló ország, emissziójának 22,5 százalékát olyan termékekre és szolgáltatásokra füstölgi el, amit külföldön fogyasztanak el és használnak - háromnegyed részben az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és Japánban.
Európa a legnagyobb emisszió-kihelyező!
Az USA által termelt áruk és létrehozott szolgáltatások 6,5 milliárd tonna CO2 levegő juttatásáért felelnek - ennek mindössze 11 százaléka (mintegy 699 millió tonna) hozható kapcsolatba a külföldről behozott termékekkel. Japánban a fogyasztási cikkek 18 százalékát külföldön állították elő, tehát a szigetországon kívül szennyezték velük a levegőt. Nyugat-Európa egyes országainál ez az arány eléri a 20 százalékot is, miközben e termékskála vagy szolgáltatás-választék az emisszió 50 százalékának külföldre helyezését is jelentheti egyes európai országok esetében!
A fejlett országokban a külföldre kihelyezett füst-kibocsátás általában a fogyasztási cikkek és az elektronikai termékek harmadik világbeli gyártásával függ össze. Ellenben a fejlődő országokban, mint például Afganisztán, Bután, vagy az afrikai és közép-amerikai államok, a határon túli emisszió okai elsősorban az importált élelmiszerek.
Emissziós felelősség
A kutatás eredményeit ismertető két szakértő hangsúlyozta: hitelesebb képet kapunk az emissziós felelősségről, ha azt nem az árut előállító céghez (és annak székhelyéhez), hanem a termék fogyasztójához, a fogyasztás helyszínéhez kötjük. "Ezzel az éghajlatváltozás orvoslásának felelőssége áttevődik azokra az országokra, akik elsődleges élvezői ennek a termék-gyártásnak: azon országokra, amelyek a leginkább képesek állni a klímaváltozás megállításának költségeit", mutatott rá Davis és Caldeira.
